Rövid kis ismertető arról , hogy hol hagytuk abba: Megszületett Winnie, Alice és Nick közös kislánya, de ez Danit nem teszi túl boldoggá.
A kedvenc részem, kicsit rövid, de nekem ez tetszik a legjobban eddig:)
Dani szemszöge
Addig tudtam csak gátat szabni kibuggyanó könnyeimnek, amíg el nem hagytam Alicek házát. A kocsiban viszont záporesőként tört ki belőlem a sírás, mintha minden érzés, amit eddig elnyomtam magamban most akarna kitörni. Egyszerre éreztem dühöt, keserűséget és irigységet. Keserűen ismertem el, de irigy lettem a legjobb barátnőmre. Én, aki mindig kiálltam Alice mellett, most irigylem azt a boldogságot, amit csak egy kisgyermek adhat az édesanyjának. Amikor őket látom akaratlanul is egy hatalmas tüskés gombóc nő a torkomban, amely szinte megállíthatatlanul fojtogat arra ösztökélve, hogy azonnal fordítsam el a fejem, ha nem akarok valami eszméletlen nagy hülyeségét tenni. Eddig mindig csak a józaneszem tartott vissza, hogy, ki ne tépjem Alice kezéből Winniet. Hihetetlen belegondolni, de minden egyes alkalommal, amikor csak rájuk nézek, legszívesebben magamnak követelném a picit. Hiszen én annyira akartam egy ilyen kis csöppséget, hogy azt el sem lehet képzelni, és ennek ellenére ez a csoda mégsem nekem adatott meg, hanem Alicnek, aki még csak nem is gondolt rá, akinek nem ez tölti ki minden egyes gondolatát. Kegyetlennek tartom a sorsot, azért mert elsőként azokat ajándékozza meg a gyermek vállalás fantasztikus érzésével, akik igazából nem is akartak gyermeket, ám ellenben akik tényleg várnak egy kisbabára azokat csak hagyja a végtelenségig várni. Ugyanígy megvettem azokat a nőket is, akik képesek könnyűszerrel egy pillanat alatt megválni a saját gyermeküktől. Ők azok, akik nem is tudják milyen felbecsülhetetlen kincset dobnak el maguktól, mivel nekik nem is kell átmenniük azokon a kínokon, mint nekem, vagy azoknak a nőknek, akiknek nem lehet természetes úton gyermekük. Akinek nem kell folyamatosan orvostól orvoshoz járniuk, azért hogy meg tudják lepni a párjukat a családalapítás legfontosabb és legszebb kellékével. Egy kisbabával. Amiben benne van mindkét fél egy kis része, és amiben egyesülnek ők igazán. Ami eddig különbözőt bennük az most mind eggyé mosódik össze, mint ahogy a festő keveri össze a palettán a látszólag össze nem illő színeket, úgy válik egyé végleg két ember, ha közös erőből teremtenek egy új életet. Egy kis apróságot, aki fényt visz az eddig szürkének nevezett hétköznapokba, aki kitölti azokat az üres hézagokat, amelyeket egy ember csak a gyermeke iránt tud érezni, amit csak neki tartogat egyes egyedül.
Miközben az élet igazságtalanságain sikerült túljutnom, és kellőképpen kibőgtem magam, sikerült valahogy hazajutnom. Ami azért is lepett meg nagyon, mert a visszapillantó tükörbe nézve, a sírástól bedagadt, píros szemeim néztek vissza rám. Mintha tényleg egy zombit látnék, állapítottam meg elkeseredve. Nem ez nem én vagyok, ráztam meg tagadóan a fejem, bár ez a látottakon még így se sokat változtatott. Haj. Sóhajtottam fel mélyen, miközben kezeimbe tettem arcomat. Ez nem én vagyok, ismételgettem magamban megállás nélkül, mint egy áhítatos imát, amibe vészhelyzetnél bátran belekapaszkodhatok. Ez nem lehetek én. Nem is tudom, mit szólna most Kevin ha látna. Biztos nem ismerne rám. Az ő mindig mosolygós vidám felesége itt bőg, mint egy kisgyerek, és értelmetlen dolgokat zagyvál itt összevissza. Nem ez még viccnek is rossz. Ha gyereket akarok, akkor nem adhatom fel ilyen könnyen, nem hibázhatok mindenki mást, csak azért mert nekem nem lehet olyan könnyen kisbabám. Igen, még ha nehéz is beismerni, el kell fogadni a tényeket, miszerint a sors nekem más írt meg abban a bizonyos nagy könyvben,( mint Alicenek,) és csak azért még nem lehetek rá irigy, mert ő hamarabb lett anyuka, mint én. Így utólag átgondolva tényleg elég nagy hülyeségnek érzetem másra hárítani a fájdalmam forrását, de ha őszinte akarnék lenni, még így is jót tett ez a kitörés, mert segített felnyitni a szemeimet. Segített tovább lépnem, segített meglátni a lényeget, azt hogy nem szabad feladni, és ha nem is sikerül valami elsőre attól még próbálkozni lehet/ kell, és a végeredmény attól még ugyanolyan, ha nem még jobb lesz.
Miután minden egyes gondolatot és érzést helyre tettem magamban, újult erővel láttam neki arcom rendbe hozásának. Elvégre csak nem mehetek be kisírt és bedagadt arccal, mert azzal tuti lebuktatnám magam, és akkor hallgathatnám Kevin folyamatos kérdés áradatát, hogy kivolt az, aki így megbántott.
- Szia szívem. Megérkeztem. – köszöntem halkan, ahogy megláttam őt, a zongora előtt ülve. Most is, mint mindig, lenyűgözött a tehetségével. Ezért az is maradtam ott az ajtófélfának dőlve hallgatni, hogyan komponálja össze a következő nagy slágerüket.
I believe in you - Hiszek benned
(Fordította: Celinette) Celine Dion – Il Divo
Magány
Ezt az utat te választottad
Nyugtalan út ez
Ahonnét nincs visszaút
Egy nap
Megtalálod majd újra a küldetésed
Nem tudhatod
Nem hagyhatod, légy erős
Kövesd a szíved
Talán Kevin is azt érzi amit én , mert csak ennek tulajdonítom be a melankóliás dallamokat. Igen, ő így vezeti le a fölösleges feszültséget, nála ezt nevezhetném a dühöngés egyik megszokott fajtájának.
Engedd, hogy a szeretet vezessen át a sötétségen
Térj vissza arra a helyre, amit egyszer ismertél
Én hiszek, én hiszek, én hiszek benned
Kövesd az álmaid
Mintha csak hozzám intézné minden egyes szavát. Tudat alatt megerősítve , hogy nem szabad feladnunk, harcolnunk kell és akkor megkaphatjuk azt amire már oly régóta várunk.
Légy önmagad egy angyal kedvességével
Semmi sincs, amit ne tudnál megtenni
Én hiszek, én hiszek, én hiszek benned
Igen
Nagyszerűen adta vissza az összes érzésemet csodás dallamokkal körítve, mely mellett a zongora lágy andalító hangja is messze eltörpült.
Mindvégig egyedül
Egyedül távozol
Tárd ki a szíved az univerzumnak
Kergesd a vágyaid
S közben ne nézz vissza
Ne várj a megfelelő napra, hogy cselekedj
Kövesd a csillagod
Legszívesebben most azonnal odamennék hozzá és a karjaimba zárva mondanám el neki mennyire szeretem , de tudtam hogy ez nem a megfelelő pillanat, majd csak a szám végeztével váltom be a szavaimat.
Emelkedj fel, ahol az álmaid messzire visznek
Egy nap el fogod érni célod
Ha hiszel, ha hiszel, ha hiszel magadban
Kövesd a fényed
Ne oltsd el a lángot, amit mélyen hordozol magadban
Emlékezz, hogy
Én hiszek, én hiszek, én hiszek benned
Most már én is hiszek magamban és abban is, hogy egy ilyen férfi mellett, mint Kevin minden álmom valóra válhat.
Egy nap megtalállak
Egy nap te is megtalálsz engem
És amikor közel vagy hozzám
Tudni fogod, hogy ez igaz
Kövesd a szíved
Engedd, hogy a szeretet vezessen át a sötétségen
Térj vissza arra a helyre, amit egyszer ismertél
Én hiszek, én hiszek, én hiszek benned
Kövesd az álmaid
Légy önmagad egy angyal kedvességével
Semmi sincs, amit ne tudnál megtenni
Én hiszek, én hiszek, én hiszek benned
Amint vége lett a dalnak egyből oda osontam a háta mögé, és a fülébe suttogva ismételtem meg az ő által alkotott refrén szövegét.
- Én is hiszek benned. – ahogy a meleg leheletem érintkezett a bőrével azonnal édes borzongás cikázott át a testén. Ezt imádtam a legjobban, hogy minden egyes érintésemre élesen reagál a teste, mint amikor a megfelelő billentyűt ütjük le a zongorán így csalva ki a legszebb hangokat a hangszerből.
- Nem is hallottam, hogy megjöttél. – ránt le az ölébe, és szorosan megölel.
- Pedig köszöntem is, csak annyira el voltál mélyedve az új dal megkomponálásában, hogy nem vettél észre. – néztem rá áldurcisan.
- Csakugyan? – csókolt végig érzékien a nyakamon.
- Úgy ám. – húztam el játékosan ú betűt - Sértő módon levegőnek néztél. – szántottam végig édes göndör fürtjein.
- Ezt nem hagyhatom annyiban. Mindenféleképpen jár neked az engesztelés. – incselkedik velem gyengéden.
- Ühm. – Kevin olyan édes kínzásba kezdett, hogy akár ezer évig is engedném neki, hogy levegőnek nézzen, ha cserébe ez a jutalom.
- Annyira szeretem a bőrödet, olyan bársonyos. – mintha csak porcelánt érinteni, úgy nyúl be a blúzom alá, hogy megérintse a ruha által fedett területeket. – Hüm és milyen jó illatod van. Tudtad, hogy ezzel a finom virágillattal le tudsz venni a lábamról. – persze hogy tudtam, már az első randinkon is ezt a parfümöt használtam és tudtam, hogy teli találat volt a vadvirágos eszencia. Egy igazi vissza fogott illat mégis benne van a vad búja csábítás, ami hívogatóan hat az olyan férfiakra, mint Kevin.
- Ugye tudod, hogy nagyon szeretlek. - néztem áthatóan a szemébe. Most ez a kis valómás kikívánkozott belőlem. Muszáj volt szavakban is elmondanom azt, amit eddig többnyire csak tettekkel bizonyítottam.
- Én is nagyon szeretlek. – Kevinben ezt szeretem a legjobban, hogy nem fél kimondani azt, amit érez. A többi férfi ezt a gyengeség jelének titulálja, pedig egy nő számára nem lehet nagyobb öröm azt hallani, hogy az élete párjának legalább olyan fontos, mint ő neki. – És még életem végéig is szeretni foglak. – ezzel teljesen levett a lábamról, és szabadon, kételyek nélkül tudtam átadni magam kettőnk közös véget nem érő szerelmének.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése