37.rész

Dani szemszöge

Nem éreztem semmit csak azt, hogy csigalassúsággal telik az idő, mintha valaki direkt akarná elnyújtani a fájdalommal töltött időt. A percek szinte óráknak tűntek, az óra kattogása, pedig harang zugásás erősödött a fülemben. A semmittevés mégis jobb időtöltésnek bizonyult mint, a folyamatos gondolkozás, így legalább kizárhattam azokat az érzéseket amely megállás nélkül ostromolják a szívemet és az agyamat. Azokat az érzéseket melyeket csakis magamnak köszönhettem. Ha egy kicsit hamarabb valóm be Kevinnek az igazat, akkor talán meg lehetet volna menteni a házasságomat. Talán ez itt a baj, hogy már ebben sem vagyok biztos. Eddig mindig tudtam, hogy mit tegyek, mert mindig ott volt mellettem Kevin, de most hogy nincs, velem olyan mintha csak egyedül bolyonganék egy kihalt út elágazásánál és azt találgatnám, merre menjek, hogy a jó utat válasszam. A segítség pedig sehonnan nem érkezik, hiába nyújtom ki a kezem, senki sincs, aki kiragadjon ebből az érzelmi kavalkádból, ami úgy szippant magába egy futóhomok.

- Elnézést, bocsi, hogy így meg zavarom, de olyan furán nézett a semmibe, hogy kíváncsi lettem, mi lehet ilyen érdekes. – egy elég kemény mély férfihang hozott vissza a valóságba, és csak ekkor tudatosult bennem hol is vagyok valójában. Annak a hotelnak a fogadó szobájában voltam, amiben még tegnap este sikerült megszállnom.

- Haho. Asszonyom jól van? – asszonyom? Mégis hány évesnek nézek én ki? Dühömben már majdnem rászóltam arra az alakra, hogy hagyjon békén, és húzzon el, mert most éppen nem vagyok barátkozós kedvemben. De dühömet lenyelve, vettem egy mély lélegzetet, és az idegen szemébe nézve válaszoltam.

- Jól vagyok, csak elgondolkoztam néhány dolgon. – fura volt a pasas. Nem az a fajta, akivel egy ilyen szolid helyen az ember gyakorta összefut, inkább tűnt olyannak, aki szívesebben jár focimeccsekre és casinoba. Széles vállaival és karizmatikus erős arcával egyből focistának tippeltem, amit nem cáfolt meg sármos mosolya sem, amivel bizonyára több ezer nő szívét törte már össze.

- És min ha szabad tudnom? – nem tudom mi a célja, de nálam jön be ez a vetkőztessük le a szemünkkel az védtelen áldozatunkat nézés.

- Nem magára tartozik. – álltam fel, hogy magára hagyjam a tolakodó idegent, de ő mély nyugodt hangjával megtudott győzni hogy még is csak maradjak.

- Tudja én is így néztem ki, amikor a feleségem lapátra tett. – elég szenvtelen volt a hangja bizonyára ő már túltette magát rajta. – Nem tudtam magammal mit kezdeni, teljesen szétestem majdnem alkoholista lettem. – ezt nem néztem ki belőle, biztos nagyon szerethette azt a nőt. – Nehéz volt újra talpra állni, de ha az embernek vannak barátai akikre támaszkodhat, akkor nem is olyan nehéznek a feladat. Magánnak vannak ilyen barátai?

- Egyáltalán, honnan veszi, hogy nekem ilyen fajta problémáim vannak? – csak nem egy neon transzparens van a homlokomra írva, amely azt hirdeti , hogy éppen tegnap rugót ki a férjem. – Másrészt ez volt eddig a legbénább csajozós duma amit hallottam.

- A legjobb védekezés a támadás. – nevetett fel kedves beszélgető partnerem – De ellenem ez nem hatásos, mint mondtam én is átestem ezen, mint maga. Ismerem már az összes lekoptatós szöveget. – terpeszkedet el kényelmesen a nagy bőrfotelben. – Na ki vele a jó öreg Bennek el mondhatja, hogy mi bántja a kicsi szívét, és cserkész becsületszavamra mondom, hogy senkinek sem adom tovább. – van valami ebben a fazonban azon kívül, hogy nehezen lehet elviselni a hatalmas egóját.

- Nem tudom miért bízom meg magában…

- Mert talán könnyebb egy vadidegennel megbeszélni a problémáit. – ebben van valami.

- Tehát min vesztek össze a férjével?- nem tűnt tolakodónak a hangja, sem türelmetlennek egyszerűen csak feltette a kérdést.

- Honnan tudja, hogy a férjem?

- Nézze hölgyem…

- Dani, vagyis Danielle de röviden csak Dani. Szerintem most már nyugodtan tegeződhetünk. – erre egy újabb vakító fogrém reklámba beillő mosolyt kaptam.

- Én Ben vagyok.

- Szóval Dani csak onnan tudom, hogy férjnél vagy, hogy legalább egy kilós gyémántot viselsz az ujjadón, ami megjegyzem, nagyon jó ízlésre vall, de csak egy vak ember nem veszi észre rögtön. – egyből a gyűrűsujjamra néztem, ahol árulkodó módjára ott virított a gyönyörű gyémántgyűrű.

- Mi történt?

- Kiderült, hogy … meddő vagyok. – így kimondva tényleg könnyebb lettem egy kicsit, mintha mázsás sulyoktól szabadultam volna meg csak az által, hogy elmondhattam valakinek, aki nem ismer igazán.

- És ez miatt vesztek össze? – kérdezte hitetlenkedve, mint aki nem igazán érti a probléma forrását.

- Igen. – hajtottam le fejemet letörten.

- Jó nagy barom lehet a férjed, már bocs, de ez az igazság. – a hirtelen kitörésre felkaptam a fejemet - Melyik idióta bunkó képes ezért faképénél hagyni egy ilyen szép nőt, mint te? – a bók jól esett, még ha kicsit erőltetnek is tűnt.

- Te ezt nem értheted. Egy gyerek igenis fontos. – próbáltam védeni Kevint, holott tudtam nem érdemli meg.

- Na de ennyire?- a hitetlenkedés tisztán kivehető volt a hangjából.

- Igen, tudod a férjem híres ember és neki nagyon fontos, hogy mit gondolnak mások. Amikor megtudta, hogy nem lehet kisbabám nagyon mérges lett. – mindenfele néztem csak a szemébe nem. Így is nagyon kényelmetlen volt beismerni a gyengeségeimet.

- Lehet akármilyen híres is a férjed ez akkor sem mentség arra ahogy viselkedet. – láttam, ahogy az erek kirajzolódnak izmos karján, miközben ökölbe szorította az öklét – Én az ő helyében biztos nem így tettem volna.

- Miért te mit tettél volna? – kérdeztem rá félre döntött fejjel, mert érdekelt, hogy ő mit tett volna Kevin helyében.

- Először is megvigasztaltam volna a feleségem – nézet határozottan a szemembe, majd egyre közelebb csúszott hozzám a fotelban– majd ezután egy felejthetetlen éjszakát töltöttem volna el vele, hogy bebizonyítsam, minden rendben van a kapcsolatunkkal. – olyan szexisen mondta, hogy akaratlanul elképzeltem a helyzetet, amivel csak egy probléma akadt, mégpedig hogy nem Kevint láttam az elképzelt vízióban, hanem ez az idegen férfit, akit alig ismerek tíz perce. – Szeretkezés után a karjaimba vettem volna és ezerszer is elismételtem volna hogy nála csodálatosabb nőt nem ismeretem és , hogy én vagyok a világ legboldogabb fickója, mert egy ilyen eszményi nővel ajándékozott meg a sors. – az utolsó szavaknál már annyira közelkerült hozzám, hogy az ajkaink szinte összeértek, de a szemkontaktust egy percre se szakítottuk meg. Láttam rajta, hogy képes lenne most azonnal a tettek mezejére lépni, de a szemei azt is elárulták, hogy legyen ő akármekkora gentleman akkor se használni ki egy védtelen összetört nőt, akit éppen most hagyott magára a férje.

- Sajnálom, de nem tehetem. - maradék erőmet összegyűjtve eltoltam magamtól. – Nekem férjem van. – nem lenne tisztességes se vele, se Kevinnel.

- Hatalmas nagy mázlista a férjed, kár hogy nem tud róla. – majd szépen visszacsúszott a saját térfelére.

- Na látod ezt én is sajnálom.

Alice szemszöge

Másnap nem teketóriáztam sokáig az első dolgom az volt, hogy elmenjek Daniékhoz. A házukhoz érve nem fogadott senki hiába csöngettem megállás nélkül vagy két perce, ezért úgy gondoltam, hogy kulccsal próbálkozom tovább. Már éppen a megfelelő kulcsot csúsztattam bele a zárba, amikor az hirtelen kinyitódott, és egy nem egészen szalonképes Kevint tárt a szemem elé.

- Hát …te .. meg huk mit …keresel itt? – Kevin ha lehet ezt mondani kicsit becsiccsentett. Szegény még a lábán s alig bírt megállni, úgy dőlt neki az ajtókeretnek, az arcáról nem is beszélve, úgy nézett ki, mint aki egész éjjel nem aludt semmit, és csak vedelt.

- Danihoz jöttem. – válaszoltam a feltett kérdésre, de úgy látom ezzel követtem el a nap első hibáját, mert Kevin arca Dani említésére olyan drasztikus változásokon esett át, hogy lassan már én is kezdtem azt kívánni bárcsak ne jöttem volna ide.

- Még egyszer… ki nem… merd… ejteni… nekem… annak… a lotyónak a nevét. – lotyó? Néztem nagyokat, mert tényleg nem értettem semmit. Kevin akit a világ legnagyobb antialkoholistájának ismertem meg most szó szerint bűzlik a piától és ócsárolja a feleségét. Ez hihetetlen. Mi történt itt a keresztelő óta?

- Kevin most szépen lenyugodsz, és elmondasz nekem mindent. – terelgettem őt a nappaliba.

- Nem … akarok lenyugodni. – és már nyúlt volna a konyakosüvegért. Ahogy így szétnéztem a szobában megállapíthattam, hogy Kevin egy éjszaka alatt fúl kiürítette a bárszekrényt. Mindenfelé piás üvegek hevertek, és nem éppen a legolcsóbbik fajtából.

- Kevin hagyd abba a vedelést. – kaptam el előle az üveget.

- Te csak ne szólj bele az életembe. – ez volt eddig az első összefüggő mondata. – Nem vagy az anyám.

- Hát örülhetsz is neki, hogy nem ő van itt, mert most biztos gazdagodnál egy jó erős nyaklevessel.

- A nők csak… erre képesek… fájdalmat okoznak. – most telt be a pohár, bementem a konyhába és egy jó nagy adag pohár vízzel tértem vissza, amit szépen Kevin arcába öntöttem.

- Ez …most mire volt jó. – prüszkölte fulladozva.

- Arra, hogy végre kijózanodj. – teljesen nem lett ugyan józan de legalább már nem nézett olyan bambán , mint amikor ajtót nyitott. – Most elmegyek és csinálok neked egy extra erős kávét, te meg menj el és tusolj le. – azt már tényleg nem akartam hozzá tenni , hogy iszonyatosan bűzlesz , mert képes lenne és zokon venné.

Hála istenek ezt már nem firtatta külön megjegyzésekkel és egy szó nélkül elment lezuhanyozni. Miután visszajött egy fokkal jobban nézett ki, de igazán csak akkor került elfogadható állapotban, amikor megitta az extra erős, speciálisan ilyen alkalmakra kifejlesztett kávémat.

- Atya úr isten! Alice mi a fene volt ez a borzadmány? – az egész arca megrándult, miközben kiejtette a szavakat.

- Én egy szóval se mondtam azt, hogy jó lesz íze – tártam szét megadóan a karomat - egyébkent meg aki éjjel nagy legény tudott lenni az legyen nappal is az. – tudom nem szép dolog kioktatni, de a részeg embereknél csak egy valamit utálok jobban a finnyásakat - Most pedig elmondasz nekem mindent töviről hegyire. – ültem le elé, mint valami vallató személy a krimi sorozatokban.

- Minden azzal kezdődött, hogy nektek babátok lett. Utána változott meg minden. Dani teljesen rögeszméssé vált, bizonyos dolgokban. Ugye tudod mikben? – a szexre gondolt, így csak bólintottam, hogy vettem az adást, és folytathatja. – Ezt még valahogy megtudtam emészteni de ezután minden a teljesen a visszájára fordult, mintha nem is lettünk volna házasok , teljesen elzárkózott előlem. Szerinted ebből mire következtet normális ember, egy férj? Arra hogy a párja máshol keresi meg azt, amit tőle nem tud megkapni. Ezután figyelni kezdtem Danit, sőt volt amikor követtem is, és nem fogod elhinni, de majdnem minden útja a nőgyógyászához vezetet. Először nem is volt semmi gyanús a dologban, de amikor egy nap többször is láttam őt eltűni kezdett valami derengeni. Végül rájöttem, hogy ő és a kis nőgyógyász a hátam mögött összeszűrték a levet. Tegnap pedig már nem bírtam nézni a kétszínűségét és beolvastam neki. – amikor Kevin meglátta az elhűlt arcomat egyből védekező állásba váltott - Vagy szerinted továbbra is el kellett volna tűrnöm, hogy egy olyan nővel legyek együtt, aki nap, mint nap megcsal? – ez a Kevin mekkora egy idióta barom. Most komoly azt hitte azért jár Dani gyakrabban nőgyógyászhoz mert megcsalja?

- Kevin te most valamit iszonyatosan félreérthettél.

- Ne mentegesd őt, egyáltalán nem érdemli meg, és ha nagyon tudni akarod, akkor ő maga ismerte be. – ez kezd egyre érdekesebb lenni.

- Szó szerint oda állt eléd, bejelentette hogy megcsalt?- kérdeztem hitetlenkedni.

- Mit gondolsz? - úgy nézett rám, mint valami eszelősre - Jó hogy nem, de amikor rákérdeztem nem tagadott semmit. – miért érzem azt, hogy ezek itt valamit nagyon elszúrtak egymással. – Sőt, hála Istenek már el is ment, és magával vitte az összes cuccát. – kidobta a házból? Esküszöm itt szinte leszakadt az állam a döbbenettől. Kevin, az a Kevin akit én ismerek kidobta a házból a feleségét?!

- Kevin nem akarlak kiábrándítani, de tegnap életed egyik, ha ne a legnagyobb hibáját követed el. Dani nem azért járt a nőgyógyászához naponta mert viszonyt folytatott vele hanem azért , mert problémái voltak. – még itt is elég kétkedő fejet vágott.

- Na persze égető problémái lehettek. – szólt közbe gúnyosan.

- Azok is voltak, vagyis még mindig azok. Kevin, Dani nem azért járt a nőgyógyászhoz, mert annyira akart, hanem azért mert kétségbe volt esve. Tudta hogy valami nincs rendben vele, ezért kivizsgáltatta magát, és kiderült hogy igaza volt. Az orvos megállapította, hogy meddő.

36. rész

Nos nem hiába választottam ezt a képet, mielőtt még bárki azt hinné , hogy megkergültem:) Zene ajánlás: én ezekez hallgatam miközben a fejezetet írtam: http://www.youtube.com/watch?v=OSZCFFpix2g&NR=1 ezt az elejére ajánlom.



http://www.youtube.com/watch?v=W2bXBurJnqI&NR=1



http://www.youtube.com/watch?v=dXTnAxwWuLI&feature=related mindkettő jó a végére, másrészt azért is szeretem ezket a számokat mert magyarul is értelmesek,és nagyjából arra szólnak amit a végén leírtam.



És most az egyszer a könnyebb érthetőség kedvéért adok címet is fejezetnek:



Félreértések tengerében.

Kevin szemszöge (ugrálni fogunk az időben, itt még a Winnie keresztelője előtt vagyunk egy honnappal, de Kevin gondolatai az előző fejezet utáni eseményeket követik)

Danival csodálatos volt minden pillanat, amit együtt töltöttünk el a házasságunk alatt, ám valami mégis hiányzott, nem is annyira nekem, inkább Daninak.(én így szerettem Daniellet leírni szóval senki ne gondoljon rosszra) Sokáig én se igazán értettem a jelekből, de szépen lassan kezdett nekem is összeállni mi is az, ami ennyire érdekli Danit. Azok az elkeseredett, ködfátyolos szemek magukért beszéltek. Simán ki tudtam olvasni azokat az érzéseket melyeket viselőjük makacsul próbál titkolni, még előlem is, a férje elől is. A bánatot, a magatehetetlenséget, és az elemésztő sóvárgás egy olyan fajta dolog iránt, amit még jelenleg biztos nem érhet el, ha csak valami égi csoda be nem következik.

És ez fájt neki a legjobban, nem is az, hogy a felesége nem osztja meg vele a gondolatait, hanem az, hogy ezt gondolja róla. Hogy ő soha nem lenne képes megajándékozni őt egy gyermekkel. Ez alapjaiban rengette meg azokat a pilléreket, melyeket ő sziklaszilárdnak és megdönthetetlennek érzet a házasságában.

Mégis milyen férfi az olyan, aki nem képes minden téren kielégíteni a feleségét? Kérdezte meg nem egyszer szánakozva magától, és a válasz galád módon mindig csak ugyanaz lett, kiábrándítóan száni való.

Egyszerűen a férfijúi becsületét sértette, hogy a felesége ennyire nem bízik meg benne, hogy azt gondolja ő még erre sem képes. Mondjuk mit is várt? Majd pont a felesége fogja kérdőre vonni a gyatra teljesítménye miatt?! Ugyan már, ezen még gondolatban is nevetnie kellett, másrészt Danielle nem is az a fajta, aki csak úgy kiteregeti a családi szennyest. Ő inkább a csöndben szenvedős, aki így kergeti őrületbe az egy szem férjét, állapította meg epésen.

Dani szemszöge (keresztelő előtt egy nappal, vagyis Kevin gondolatihoz képest egy hónappal később)

Hiába minden, állapítottam meg a nőgyógyászom előtt ülve. Minden, amibe eddig valamilyen szinten kapaszkodtam, porszemként csúszott ki a kezeim közül.

- Dani nem szabad feladni annyi mindennel próbálkozhattok még. – most legszívesebben behúznék neki egy jó nagyot. Hogy van képe ilyet mondani nekem azok után, hogy fél perccel ezelőtt közölte velem, hogy meddő vagyok. Egy rossz genetikai tulajdonság elég volt ahhoz, hogy egy életre elszakítson az anyaság gondolatától is. ( méh helyzeti rendellenessége )

- Ez a betegség sok nőnél jelentkezik nem vagy vele egyedül. – és persze ezt pont egy férfi szájából kell vissza hallanom. Vajon hány ilyen esettel foglalkozott Daren? – Sok nő élte át azt amit te most , de a többsége aki nem adta fel, annak most van egy csodás kisfia vagy kislánya. A mai világban már minden lehetséges.

- Én nem fogok örökbe fogadni egy gyereket sem. –már a gondolattól is kiráz a hideg.

- Nem is erre gondoltam. – mosolyog minden tudóan nőgyógyászom. – Bár az ötlet nem is rossz.

- Hát akkor mire? – más alternatíva nem igazán jut eszembe.

- Mesterséges megtermékenyítés. – mesterséges megtermékenyítés? Én erre nem is gondoltam.

- De a betegségem… - Daren azonnal a szavamba vág.

- Az csak a megtermékenyítést gátolja, magát a magzat kihordását nem, habár azt nem mondom hogy nem lesz fájdalom mentes a várandóság , de ennyi áldozatot szerintem megér egy közös saját kisbaba. – Lehetne saját gyermekem Kevintől? Ez bármennyi fájdalmat megér. Már csak azt nem tudom , hogy erre Kevint hogy fogom rávenni.

- Én benne vagyok mindenben. – álltam újonnan neki a dolgoknak.

- Ez a beszéd. Mi itt mindent meg tudunk tenni annak érdekében, hogy neked legyen egy szép és egészséges kisbabád. A többi viszont csak rajtad múlik. Tudod hiába teszünk meg mindent, azért mindenhatók még mi se vagyunk , ezért az első alkalomtól kérlek ne várj csodát. – legalább tudom mire számíthatok,meg egyébként is, ennél a mostani kiláthatatlan helyzetnél már csak jobb lehet.

- Nem érdekel mennyit kell várni. Engem egyedül csak a kisbaba érdekel és semmi más. Ha kell évekig várok rá.

Alice szemszöge (keresztelő után két nappal)

A keresztelő álomszépre sikeredett. Tényleg minden úgy zajlott le, ahogy elterveztem. Winnie első legfontosabb napja kamera és fotósok nélkül telt el, természetesen a családtagok készíthettek fényképeket, de semmilyen kirendelt fotóst nem engedtünk a templom közelébe. Azt akartam, hogy ez a nap csak az én kicsikémről szóljon és semmi másról. A legkevésbé sem akartam, hogy valami szenzációhajhász romba döntse az én szemem fénye első nagy napját. Másrészt viszont a boldogságba került némi fájdalom is, mivel a keresztelő napján sikerült végre kihúznom Daniból a vizsgálat eredményeit, amit annyira várt már. Szegényt villámcsapásszerűen érte az eredmény, bár hogy őszinte legyek engem is valósággal leforrázott a hír. Ennek ellenére Danin meg se látszott a csalódottság, ami miatt újra sikerült kivívnia az elismerésemet, én az ő helyében biztos dührohamot kaptam volna, vagy legalább jó alaposan kibőgtem volna magam valaki más vállán, nem úgy mint ő… Rajta semmi se látszott meg,mintha fejben valahol máshol lenne.

- Min gondolkozol szívem. – somfordált a hátam mögé Nick, miközben én Winnie fejecskéjét igazítottam meg mellemen, hogy könnyebb legyen neki az evés.

- Csak Daniékon. Tudod lelkiismeret furdalásom van, mert …- ezt azért mégsem mondhatom el Nicknek ez olyan személyes.

- Mert? – nézett rám kutató szemekkel miközben Winnie pihés kis buksiját simogatta.

- Elmondott nekem valamit Winnie keresztelőjén, valami nagyon fontosat, ami lélekben eléggé összetörte, de én csak Winnire tudtam gondolni aznap s hát nem igazán törődtem vele. Ez miatt most bűntudatott érzek. Úgy érzem magam, mint aki hátat fordított a legjobb barátjának a legnagyobb bajban.

- Hüm. Ez tényleg kemény dió.

- Az. Szerinted mit kellene most tennem? – néztem férjemre kíváncsian, miközben Winnie száját töröltem meg egy kendővel, az etetés befejeztével.

- Talán elmehetnél hozzá és megbeszélhetnétek négyszemközt a dolgokat. – ezt szeretem Nickben nem veszi a szívére ha nem mondok el neki mindent.

- De ugye ezt nem mondod el Kevinnek? – néztem rá kérlelően, miközben Winnie büfiztetését végeztem.

- Nem tudom… - harapdálta meg szája szélét szexisen – beszélhetünk róla. Te mit adsz a hallgatásomért cserébe? – most először incselkedett velem így Nick a szülés óta. Ami bevallom nagyon jól esett, mert ez is azt bizonyítja, hogy még egy szülés után is kívánatosnak tart engem.

- Ma te pelenkázhatód Winniet lefekvés előtt. – Nicknek ezt a fejét le kellett volna fényképezni. Szegény úgy nézett rám, mint akit most vágtak képen egy jó nagy serpenyővel.

- Nem éppen erre gondoltam, de… - kénytelen voltam a szavába vágni mert, tényleg attól féltem , hogy ott menten összeesek a röhögéstől.

- Szívem csak vicceltem. Nem mondod komolyan, hogy bevetted?- próbáltam visszatartani fel-feltörő nevetésemet- Bár - néztem rá álszenten - ha ennyire szeretnéd ezt a feladatot , akkor nem állok az utadba. – nyújtottam felé a nagy szemeket meresztő kislányunkat, aki az egészből szinte semmit se fogót fel.

- Látod még Winnie is téged akar. – kislányom édesen gőgicsélve kapálózott az édesapja felé.

- Még jó, hogy engem akar. – vette át gyöngéden, a legnagyobb büszkeséggel babánkat- Ugye kishercegnőm? – emelte fel kicsit, de éppen csak annyira, ami még nem volt veszélyes egy ilyen kisbabának.

- Jól van te elfogult apuka, ha ennyire szereted a lányunkat, akkor tényleg rád hagyom a pelenkázást és az öltöztetést. – tudtam hogy nem fog megsértődni, mert imád a lányunkkal együtt lenni.

- De akkor utána kérem a megígért jutalmat. – ringatta lágyan Winniet, aki szinte elveszett az édesapja erős karjaiban.

- Oké megegyeztünk. – mosolygok még vissza rá az ajtóból.

Ismeretlen szemszög (keresztelő után két nappal)

Már csak félév van hátra és letelik a börtönbüntetésem, és kezdetét veheti az új életem. Az új éltem, melynek minden egyes apró részletét kidolgoztam fejben. Szegény kicsi Alice még nem is tudod mi vár rád. Persze ha tudnád se változtatna már semmin. Holnap szépen elkezdem az ördögi kis tervemet, ami a te őrületbe kergetésével kezdődik, és a haláloddal fejeződik be. Ahogyan a holnapi napra gondoltam akaratlanul ördögi mosoly jelent meg a szám szélén.

Alice…Alice élvezd csak a maradék idődet ameddig lehet, a kiszabadulásom után már úgyse teheted ezt meg. – ezzel a megnyugtató gondolattal hajtottam álomra a fejemet, a kemény priccsen.

Dani szemszöge( megérkeztünk a jelenbe , ez a keresztelő után egy héttel van)

Megállás nélkül törtem a fejem valami jó megoldáson a megfelelő szituáción, amikor is szóbahozhatnám Kevinnek a baba projektet, de valahogy az irányítás mindig kicsúszót a kezeim közül. Ha éppen megfelelő lett volna a hely, akkor én kezdtem el kétségbe esni, amikor viszont én lettem nyugodt akkor meg a hely lett kellemetlen.

Szóval ez az egész álljunk oda a férjünk elé és valljunk be mindent, nem is ment olyan könnyen, mint azt elsőre hittem.

A megoldást viszont nem húzhattam a végtelenségig, ugyanis a biológiai órám szó szerint ketyeget. Ennek értelmében minél hamarabb valók szint, annál hamarabb lesz gyerekem.

Ami elméletileg nem is tűnik olyan ember próbáló feladatnak, gyakorlatilag viszont tönkre is teheti az egész házasságomat.

- Szívem beszélnünk kell. – ébreszt fel gondolataimból Kevin erélyes hangja.

- Miről is? – nézek rá kíváncsian.

- Tudod te azt jól. – néz rám vádlón, amit nem egészen értek.

- Hát , hogy őszinte legyek fogalmam sincs miről beszélsz. – és tényleg igazat mondtam. Nem tudom hírtelen mitől tört ki így Kevin.

- Na ne mond. – most már szabályosan ordibált, amit tőle még sose tapasztaltam. Kevin eddig számomra mindig maga volt a megtestesült béke és nyugalomszobra, erre tessék, most úgy viselkedik, mint egy felbőszült bika, aki előtt piros posztot lenget a torreádora.

- De mondom. – határozottan kezdem magam úgy érezni, mint a torreádor. A kérdés most már csak azt volt, hogy kettőnk közös harcából kikerül ki győztesen, én, aki elvileg irányítok , vagy Kevin aki dühöngve megy a maga feje után. – Talán ha érthetően elmondanád, amit akarsz, akkor én is megérteném. – próbáltam nyugodtan hozzáállni a kitöréséhez, ami viszont elég nagy hibának bizonyulhatott részemről, mert ezzel csak még jobban ingereltem nyugodtnak legkevésbé nevezhető férjemet.

- Á, szóval még nekem kellene téged felvilágosítanom? – ezt most elég gúnyos hangon mondta.

- Kevin, nem tudom mi ütött beléd, tényleg nem értelek. – tártam szét a karjaimat értetlenségem jeleként.

- Tudtam, hogy titkolsz előlem valamit, és rá is jöttem hogy mit. – Mi? De hogyan? Nem az nem lehet, estem azonnal kétségbe. Ám Kevin vádló sötét örvényként rám szegeződő szeméből rájöhettem, hogy innen most nincs menekvés.

- Tehát tudod. – próbáltam palástolni fájdalmamat, a lehető legkisebb szerencsével, mert akármilyen szilárdan is álltam hozzá ehhez a beszélgetéséhez, tudtam itt csakis én lehetek a vesztes. Kevin rájött és ezzel vége mindennek. Vége a házasságomnak és az egész életemnek.

- Tudom?! – nevetett fel megjátszott lelkesedéssel - Még annak örülök, hogy más nem tart ezért szerencsétlen baleknak. – Tudtam , hogy fájni fog ha kiderül az igazság, de hogy ennyire azt sose gondoltam volna. Azt reméltem, hogy képesek vagyunk ezt is közösen túl vészelni, vagy legalábbis higgadtan megbeszélni, de ezek szerint én csak hamis illúziókba ringattam magam.

- Sajnálom. – mást nem tudtam kinyögni, mert attól féltem, hogy a maradék büszkeségem is a porba hull, és azt már tényleg nem engedhettem meg magnak. Éppen elég volt azt a magányt érezni ami most körbevett , mert Kevin kitörésével minden oda lett. Kártyavárként dőlt össze minden, amiben eddig hittem. Az egész életem oda lett Kevin elvesztésével.

Visszatértem:)

Visszatértem ide , új bloggot nem tudtam létrehozni:( ez van ezzel kell most beérni. A másik oldalamról pedig töltögetem fel az új részeket valamint van egy új történetem az nem Jonaszos , viszont ahhoz most több ihletem van ezért azt írogatom. Remélem azért nem haragudtatok meg rám nagyon sok kiesés miatt.