képek 2.

Bocsi de a Zh-im miatt nem tudok írni, de a maradék időmben két tananyag között készítettem újabb képeket, remélem tetszeni fognak ezek is.

képek

Nincs időm semmire , ezért nem is tudtam írni , viszont ezeket a képeket írás közben készítettem , direkt azért , hogy ti eltudjátok dönteni melyik illik legjobban a ficire. (lesz köztük olyan is ami már a jövőre vonatkozik.)

Megbélyegezve 28. rész

Nehéz szülés eredménye ráadásul kétszer kellett megírni , szóval ha lehet akkor véleményezzétek.

28. rész




Nick szemszöge



A parti kezdete elég döcögősen alakult, mivel se nekem, se Alicenak nem volt semmi kedve ünnepelni, sőt ehhez a kedvtelenséghez társult Joe savanyú ábrázata is. Joe tegnap óta változott meg teljesen, sokkal csendesebb, és visszahúzódóbb lett, ami őszintén bevallom meglepett , mert ez a viselkedés is csak azt támasztja alá , hogy Alice többet jelentet neki mint azt bárki is gondolta.






Viszont most már nincs visszaút, Alice az én feleségem, hivatalosan is, és ezt mindenkinek figyelembe kell vennie, még a saját családtagjaimnak is.






Amint ezen a csodálatos megállapításon morfondíroztam, hirtelen Alice hangja ütötte meg a fülemet.






- Remélem tetszeni fog szívem, ja és még most szólok, hogy nem vagyok egy Whitney Houston. Gyerünk Frankie kezdheted. – lemaradtam, mi fog nekem tetszeni? És egyáltalán miért van Frankie kezében gitár?






A válasz a kérdéseimre elég gyorsan érkezett meg. Frankie és Alice együtt egy csodálatos zenei produkciót mutattak be nekem. Alice hangja nem volt éppen túl lágy, de ez csak javított a produkción, mivel a zenei hangzás miatt, egy kicsit érdesebb rockosabb hang hozta ki azt a maximumot, amit a dal rejtett magában. Frankie is nagyon ügyes volt, látszott rajta, hogy rengeteget készült a mai napra, Aliccel együtt. Ezután már csak a dalszövegére koncentráltam, amit ha jól vettem ki, Frankie és Alice együtt alkottak, mivel a dal mindenegyes sora a kettőnk közös életét szimbolizálja, a múlttal, a jelennel és a jövővel együtt.






A meglepetés dal bejezése után bónusz csókot is kaptam, amire az első meghökkenésem miatt nem tudtam azonnal reagálni, de miután konkretizáltam magamban a dolgokat, egyből viszonoztam feleségem csókját.






- Na, hogy tetszett a meglepetésünk? – kérdezi izgatottan Alice, tőlem egy kicsit ellépve, hogy azonnal meg tudja fogni a hozzá lépő Frankie kezét.


- Eszméletlenül …- itt egy kis hatásszünetet tartottam , mivel látom , hogy majd kifúrja az oldalukat a kíváncsiság. – jók voltatok. – Alice arcán lehet látni, hogy mázsás kövek hullának le a szívéről.


- Ilyet még egyszer ne csinálj. – legyint meg a fejemet viccesen Alice- Óriási lámpalázam volt, de legalább mos már tudom mit kell neked nap, mint nap átélned. – szegény látszott rajta, hogy nincs hozzászokva a színpadi szerepléshez.


- Szerintem nem látszott rajtad, hogy izgultál volna, és a többiek tapsából ítélve sem vagy egy reménytelen esett.


- Kösz, ez most emeletesen megemelte az egómat. – ajándékoz meg Alice azzal a mosolyával, amit csak rendkívüli esetekben lehet az arcára varázsolni - De igazából minden érdem Frankie illeti. Ő segített mindenben a kezdetektől fogva.


- Á, így már értem mért kellett folyton kettesben lennetek, és én még azt hittem Frankie csak játszik veled. – tényleg hitetlen volt, én hoztam vittem Frankit Alichoz, de fogalmam se volt róla mit tudnak olyan sokáig kettesben csinálni.


- Ez szép tőled, azért mi is el tudjuk tölteni hasznosan az időnket, ugye Frankie? – néz le rá kérdőn.


- Igen. Alice megtanított focizni, én meg cserébe segítettem neki dalszövegében. – a kis gyakorlatias.


- Alice, Alice. – érkezik meg hozzánk Mark Alice keresztfia. – Táncolsz velem?


- Persze, azonnal. – válaszol neki kétségbeesve, eddig csak sejtettem, de most már biztos vagyok benne, hogy az én drága Alicem egyáltalán nem tud táncolni. – Ha a táncnak vége van, valahogy lépjünk le. – súgja bele a fülembe Alice, mielőtt még Mark elrángatná a parkett felé.


- Csak én látom úgy, vagy szerinted is botlábú Alice? – teszi fel a csalafinta kérdést Frenkie félrebillentett fejjel, miközben árgus szemekkel figyeli szerelmem minden egyes félre sikerült lépését.


- Talán egy kicsit ügyetlen, de nem is azért vettem el, mert a parkett ördöge.


- Hüm, ez igaz. – állapítja meg nagy bölcsen - De ha már itt tartunk, te nem elvetted, hanem lenyúltad Alicet, méghozzá tőlem. – tessék, milyen jó, hogy nincs még egy negyedik fiútestvérem, akkor vele is leállhatnék vitatkozni.


- Frankie , Alice egy önálló lény, saját akarattal, ezért őt nem lehet csak úgy ”lenyúlni”, másrészt imád téged, ezért akkor és ott találkoztok, ahol csak akartok.


- Biztos? Nem versz át? – kérdezi összehúzott szemöldökkel.


- Nem verlek át, ebben biztos lehetsz.


- Jól van, de arról ne is álmodj, hogy több lányt bemutatók neked. – teszi hozzá duzzogva.


- Ezután már aligha érdekelne bármilyen lány. Én megtaláltam azt, akit egész eddigi éltemben kerestem, és hidd el, őt nem dobnám el semmilyen másik nőért sem.


- Reméltem is, hogy ezt mondod. Különben hiába lennél a bátyám, úgy sípcsonton rúgtalak volna, hogy azt egy életre megemlegeted. - még ilyet, Frankieben szerintem kicserélődtek a Jonas és a Shellman gének.


- Kösz, jó tudni. – vágtam vissza nyersen.


- Hogy érzi magát az újdonsült férj? – jött oda hozzánk Kevin és Dani.


- Jól, nagyon jól. Ha tudtam volna, hogy ilyen érzés házasnak lenni, már hamarabb elvettem volna Alicet. – válaszoltam őszinte mosollyal.


- Ezt igazán jó hallani. Szerintem jobb párt nem is találhattál volna magad mellé. – lelkendezik Dani.


- Tényleg egyébként segítenek, kellene. Aliccel együtt szeretnénk már elmenni, de nem hagyhatunk csak úgy mindent.


- Ezért azt akarod, hogy falazzunk nektek, legalábbis addig, míg mindenki józan. – ezért szeretem Danit, mindig pontosan jól látja a dolgokat.


- Eltaláltad.


- Nick, anyáék nagyon mérgesek lesznek, ha észreveszik, hogy csak úgy elmentettek. – aggódik azonnal nyuszi bátyám.


- Lehet, de úgyse leszünk itt, hogy ezt megtudjuk. – akkor én és Alice rég a mézesheteinket fogjuk tölteni.


- De mi igen! – vág vissza nyűgösen Kevin.


- Ugyan szívem, ha el akarnak menni, akkor menjenek. Egyébként is, ez az ő esküvőjük. – néz fel Dani boci szemekkel Kevinre.


- Jó azt csináltok, amit akartok. – sóhajt fel minden mindegy alapon testvérem.


- Hu. Mond, hogy elintéztél mindent. – jött vissza kimelegedve Alice – több táncot nem bírok elviselni ezen a napon.


- Kevinék megígérték, hogy majd segítenek elsimítani a dolgokat utánunk. – mosolygok hamisan.


- Tényleg? – nézz rájuk megkönnyebbülten. – Most megmentettétek az életünket.


- Ugyan. Semmiség. – válaszolja legnagyobb megdöbbenésemre Kevin.


- Akkor mi Angolosan távoznánk is. – néz huncuton Alice bátyámra és annak feleségére, miközben maga után húz, a kint álló limuzinhoz.










Alice szemszöge






Végre a limuzinban ülünk újra, ami ha minden igaz, haza visz minket, vagyis hozzám, mivel saját házunk még nincs. Nem mintha nem akartunk volna venni, csak egyszerűen nem maradt rá semmi időnk. Nick egyfolytában az új lemezükön dolgozott, én meg egyik gyógytornáról jártam a másikra, miközben még az esküvőt is meg kellett szerveznem.






- Min gondolkozol ennyit? – upsz, kicsit elbambultam.


- Csak azon, hogy mennyire elfoglaltunk voltunk az utóbbi időben.


- Hát elég hajtós időszakon vagyunk túl mindketten, de most egy kis ideig biztos nyugtunk lesz.


- Egy kis ideig? Mennyire kicsi az a kicsi? – csak, hogy tudjam, mire számíthatok.


- Alice muszáj erről most beszélnünk? – húzódik el tőlem.


- Nem illik kérdésre kérdéssel válaszolni, és igen muszáj. – még jó, hogy tudni akarom.


- Két hét. Utána újabb turnéra kell mennünk, most lett kész az új album, muszáj népszerűsítenünk. - ez elég kiábrándító információ volt.


- Értem. – csuklót el a hangom keserűen.


- Jaj Alice, ezzel nem változik meg semmi, te ugyanúgy velem leszel. Nem hagylak itt. – ölelt újra szorosan magához.


- Én nem akarok innen elmenni. – Nick olyan hírtelen húzódott el tőlem, mintha tüzes vassal fenyegettem volna meg.


- Mi? De miért? – néz rám értetlenül.


- Egész életemben azt otthont kerestem, azt a helyet ahol békében és nyugodtan élhetek, és most megtaláltam, ezért nem akarok innen elmenni. Másrészt szeretnék tovább tanulni, és jó lenne végre a jogosítványt is megszerezni. – tudom, hogy az előre vetítet álmaiban ez nem így szerepelt, biztos azt gondolta, hogy az esküvő után már önálló akarat nélkül követem őt, mint egy kis pincsikutya.


- Alice, most döntés elé állítasz? - miért néz rám ilyen kétségbeesetten?


- Nem. Egyszerűen csak elmondtam azt, amit érzek, ettől még minden maradhat ugyanúgy.


- Alice, ha nem jössz velem, semmi sem fog ugyanaz maradni. Én az év nagy részében turnézok, akkor nem tudok itt lenni veled. – emeli meg a hangját dühösen Nick.


- Megoldjuk, ígérem. – bújtam oda hozzá.


- De hogy?


- A sulit felvehettem levelezősre, a jogsit meg megszerezném gyorsan, ha segítesz. – simítottam végig incselkedve ajkaimmal a nyakán.


- Alice nem ér befolyásolni. – bosszúsan válaszol, de mégse tol el magától, ezek szerint jól esik neki a kényeztetésem.


- Na mit mondasz? Egyez bele. – néztem rá kiskutya szemekkel.


- Nem tudom, nem akarlak itt hagyni egyedül. Mi lesz, ha történik veled valami, amíg nem vagyok veled, nem, nekem ez nem tetszik. – olyan aranyos, ahogy viaskodik magával.


- Nick, más házaspárok se töltik az összes idejüket együtt, nagyon sokan élnek távkapcsolatban. – ha belegondolok Amerika lakosságának a negyede biztos, a katonaság miatt.


- De mi nem vagyunk olyanok, mint ők! – vág azonnal közbe dühösen - Nekünk meg van minden lehetőségünk arra, hogy együtt éljünk, csak te makacskodsz. – Nick kezd egyre idegesebb lenni.


- Nick, ha te lennél én az helyzetemben, nem szeretnél tovább tanulni? – nem értem miért viselkedik így, eddig mindent meg tudtunk beszélni egymással.


- Nem. – ez kicsit gyorsan érkezett, ahhoz, hogy hihető is legyen.


- Szívem zárjuk rövidre ezt a vitát, én maradok és kész. Ha lesz idő, akkor repülni fogok hozzád, ami valószínű elég sok lesz, mivel csak hétvégén egyszer lesznek óráim.


- De ez akkor sem ér fel azzal, hogy velem vagy. – vág csalódott képet.


- Majd megoldjuk valahogy. Észre se fogod venni és már ott is vagyok nálad. Na de most ne foglakoz ilyenekkel. – nyomtam egy csókot a szájára. – Inkább szállj ki, mert úgy látom megérkeztünk.






A házba érve Nick is megenyhült, mert a továbbiakban csak velem foglalkozott és nem hozta fel többet a témát. Sőt szerintem taktikái célzattal próbált mindent megtenni, hogy még csak eszembe súlyoson tőle elszakadni. Amit most még hálásan fogadtam, mivel nem akartam vele a nászéjszakákon veszekedni.






Nick szemszöge






Alice ötlete teljesen kihozott a sodromból. Nem is értem egyáltalán, hogy jutahatott ilyen ötlet az eszébe. Én mindent megadok neki, nem kellene tanulnia, dolgoznia meg még annyira sem kellene. Nyugodtan élhetnénk, nem kellene elszakadnunk egymástól, erre ő bejelenti, hogy itt akar maradni. EGYEDÜL. Nem, ezt akárhogy erőltetheti, akkor sem fogom megérteni, elfogadni meg még annyira sem akarom. Ezért ha törik, ha szakad, de meg fogom győzni, hogy semmi értelme ellentmondania nekem. Én vagyok a férje, és kész, most rám kell hallgatnia.






Ezután persze megnyugodtam, mert rájöttem, hogy tudnám az én okos feleségemet meggyőzni arról, hogy semmi helye sincs a katedra mögött.






A házba érve gyengéden ölbe kaptam Alicet, és meg sem álltam vele a hálószobánkig, amit csak a mai estére sikerült anyáékkal szépen kicsinosítanunk. Mindenhol aprólángokkal égő illatos gyertyákat helyeztünk el, és a baldachinos ágyat is sikerült szépen körbehintenünk rózsaszirmokkal.






Innentől kezdve lesznek 18-as részek, aki nem szereti vagy nincs 18 éves az ne olvassa.






A szobába beérve talpra állítottam feleségemet, és apró csókok arzenáljával kezdtem el kényeztetni a füle mögötti érzékeny területet, míg jobb kezemmel ruhán keresztül simogattam végig azokat a területeket, amiket ezentúl csak én érinthettetek meg. Eközben Alice sem maradt tétlen, vágytól remegő kézzel kezdte el kigombolni ingemet. Miután sikerült a megszabadítani fehér ingemtől a nyakamtól kezdve egészen az övemig végig csókolta a mellkasomat, apró kis köröket írva ujja hegyével az ott hagyott pontokra, amivel sikerült megint csak teljesen tűzbe hoznia. Cserébe én se várakoztattam meg feleségemet, könnyedén bújtattam ki a tűzvörös ruhájából, mielőtt még lehúztam volna az oldalán lévő zipzárját. Ahogy a lágy ruha levegőben lebbent, úgy jöttem rá, hogy Alice felöltözve egy vörös rózsaszálhoz hasonlított, míg így majdnem meztelenül leginkább Botticelli, a híres Firenzei festő misztikus múzsájához, Vénusz istennőjéhez.


Alice bámulatosan nézett ki, a teste csak úgy szikrázott a gyertyák fényében, mint egy kaleidoszkóp, ami ezer színnel tölti be a szobát, és a szívemet.


Alice eközben újra a számat ingerelte édes csókjaival, néhol szenvedélyesen, néhol meg éppen csak érintve ajkainkat egymással, mintha amikor az apró lepkeszárnyak egymásnak ütköznek, és tovább lebbenek a levegőben, apró kis suhintásokat hagyva repülés közben. A csók befejeztével feleségem apró kis kezével addig ügyeskedet, míg nem csak az öv, hanem fekete szövetnadrágom is lekerült rólam észrevétlenül.


A fölöslegessé váló anyagok megszabadulása után ajkammal kezdtem el bebarangolni kedvesem, nyakát, majd kissé lentebb haladva fedetlen kebleit vettem kezelésbe. Alice eközben hátamat simogatta gyengéden, majd kicsit erősebben karcolta meg körmeivel, ahogy a melleihez értem.


A kényeztetés után felnéztem Alice szemébe, ahol ugyanazt a szerelmet és szenvedélyt láttam, amit ő is az enyémben. A pillantásuk megszakítása után mindketten lassan bukdácsoltunk el a baldachinos ágyig, melyre lágyan döntöttem le Alicet.


Az ágyra dőlve kezeimmel egyből Alice háta mögé siklottak, ahol némi ügyeskedés árán, de sikerült kikapcsolnom feleségem szexi kis melltartóját. Miután félredobtam, azonnal ajkaimmal kezdtem kényeztetni a kívánatos telt melleket, mely közben beszívtam az édes bőrből áradó rózsa és levendula illatot, amely lefegyverző módon bilincselte le az összes érzékszervemet. A rózsa lágysága és a levendula éles illata csapot össze, édes keveréket alkotva a levegőben, mintegy saját afrodiziákumot alkotva nekem, a következő gyönyörökhöz. Miután Aliceből egy édes nyögés szakad fel, tudtam, hogy jócskán túlszárnyalhatom még ezt a kis akciómat, ha egy kicsit erősebb impulzussal közelítem meg az oly várt gyönyöröket. Ezért jobb kezemmel is simogatni kezdtem Alice felforrósodott bőrét, míg másikkal, amelyik még mindig szabad volt, Alice mellét gyúrogattam és morzsolgattam. Ajkaimmal eközben megállás nélkül ingereltem Alice érzékeny mellbimbóját, ami az apró harapdálásokra megkeményedet. Éreztem, hogy Alice nincs messze teljes gyönyörtől, ezért szabad kezemmel lentebb hatolva ujjaimat becsúsztattam a fehér kis anyag alá, hogy megadjam szerelmemnek azt az eksztázis élményt, ami majd a menyekbe vagy föntebb repítheti. Eközben szerelmem lehunyta szemeit, hogy teljesen át tudja adni magát annak a kéjnek, amit az ő egyetlen férjének, köszönhet. A végső megsemmisülés végül néhány másodperccel később érkezett el Alice számára, aki a fülembe sóhajtva ejtette ki azt a szót, amire a legjobban vágytam: szeretlek. Ezután Alice piheget még egy kicsit, majd átvette az irányítást, gyorsan felült és helyet cserélt velem, így most Alice került felülre én pedig alatta feküdtem.


Kedves feleségem mindent bevetett, amit csak nő bevethet ezen az éjszakán. Alice olyan előzékenyen simult hozzám, majd távolodott el, hogy majd fölrobbantam odalent. Alice ezt észrevéve csak ördögien mosolygót és melleit kidüllesztve előrehajolt, hogy csókot váltsunk. A csók közben kedvesem mellei a mellkasomnak ütköztek, míg visszahajolva formás fenekével ingerelt a végső őrületig. Ezután Alice megkegyelmezve nekem, alsónadrágomat lehúzva, majd kezét visszahelyezve férfiasságomra újra mosolyogni kezdett. Szerintem tudja, hogy ezekkel a lassú simogatásokkal csak egyre inkább feltüzel. És csalódottságomnak hangot adva nyűgösen nyögtem fel. Alice válaszul csak halkan kuncogót, majd ördögi fénnyel a szemében lehajolt meredező férfiasságomhoz, amire én szinte felüvöltöttem. Feleségem mesterien érette a dolgát, nyelvével és kezével is olyan szinten ingerelt, hogy nekem se kellett sok idő, míg elélveztem.


Az előjáték után már egyáltalán nem vártam semeddig, azonnal Alice fölé keveredtem, és apró tangáját letépve róla helyezkedtem a két lába közé. Két kezemet a feneke alá helyeztem és így hatoltam közelebb Alice forró, nedves barlangjához, míg egy erőteljes lökéssel teljesen ki nem töltöttem kedvesem kelyhét. Alice háta a behatolás pillanatában ívben megfeszült, szinte tálcán kínálva fel nekem feleségem csodálatos formás melleit. Eközben szerelmem a derekam köré kulcsolta lábait és a hátamat simogatta szenvedélyesen. Én időközben erőteljesebben fokoztam a tempót, Alicet teljesen kitöltve, apró kis szikrákat gerjesztve az érintkező testrészeinknél. Alice hangos nyögésekkel viszonozta a tempóváltozást, amit az én férfias hörgéseim is követtek, egészen addig, míg meg nem éreztem azt a határt, ahol már nincs visszaút. Testünk egyszerre rázkódott meg, a csúcson egymás kezét összekulcsolva kiáltottunk fel, és egyszerre értük át azt a gyönyörbéli beteljesülést, amit csak az igazi szerelmesek érezhetnek, amikor átlépik azt a határt ,ahol a párok egymás testét körülfonva nem a földön hanem a mennyekben repkednek, egy másik dimenzióban , ahol az apró csillagok a másik testén megvillanó kis izzadságcsépek, és ahol csak a másik létezik és senki más, aki ezt a feledhetetlen érzést meggátolná, vagy aljas módon elrontaná.


Alice a fülemhez hajolt és újra és újra belesuttogta azt a szót, amit akár életem végig képes lennék tőle hallgatni.


- Szeretlek.

Megbélyegezve 27. rész

27. rész


Alice szemszöge
Éppen a legszebb álmomat álmodtam, amikor valaki, nem tudom ki, egy meteor berobbanásának az erejével ráugrott a derekamra.


- Alice, Alice ébresztő. – a fenébe nagyon szeretem Frankit, de most azonnal lecsapom, ha nem hagyja ezt azonnal abba.


- Hagyjál, aludni akarok. – nyögöm hangosan és a fejemre húzom a paplant. De várjunk csak, mit keres itt Frankie?


- Az esküvő! – kiáltottam fel hangosan, mire a jelenlévő barátnőimből kitört a röhögés.


- Ügyes voltál Frankie .- dicséri meg legkisebb fiát Danise. Bár azért szebb ébresztőt is el tudtam volna képzelni a mai napra.


- Ugye még nem vagyok késésben? – kérdezem meg a hölgykoszorút, hot komás égnek álló hajjal.


- Nem szívem, direkt hamarabb jöttünk, hogy mindenre legyen időd. – legalább van aki figyel mindenre helyettem is , mert ha rajtam mulana én még az esküvőmről is elkésnék.


- Akkor én elmegyek fürdeni, hátha attól magamhoz térek. – bukdácsoltam el álmosan a fürdő ajtajáig.


- Vajon mitől ilyen álmos? – kérdezi ártatlanul Dani.


- Szerinted?- kiabálok ki neki a fürdőből. Tegnap Dani egy olyan lánybúcsúztató partit tartott, hogy ilyet még szerintem Amerika nem látott. Volt itt minden, amit ellehet képzelni, világító limuzintól a vetkőzős fiukig, sőt még egy szexi fehérnemű boltba is elcibáltak a lányok.


- Mivel kezdjük?- kérdeztem most már fitten és üdén a gyors zuhanyzástól.


- A fehérneművel, de a mennyasszonyi ruhát csak később vedd fel, ha mindennel készen leszünk, mert bármi lehet vele. – hát én se szeretném, ha valami folt vagy gyűrődés lenne rajta az esküvő előtt.


- Oké. – és már mentem is vissza a fürdőbe felvenni a hivatalos nászéjszakára tervezett fehérneműemet. Azért veszem fel már most, mert fogalmam sincs meddig tart majd a buli, és jó lenne nem ezzel vacakolni a legvégén. A fehérnemű színe természetesen fehérszínű volt, bár vékony selyemszálakban az anyag mentén csillogót némi ezüst is. A bugyi része is ezzel megegyező volt, bár itt is a csipke és a selyemszalagoké volt a szerep. Szerintem ízlésesen választottam, se nem túl ízléstelen se nem túl konzervatív, remélem azért Nicknek is tetszeni fog. Efelé most még felvettem egy egyszerű szatén hálóinget, majd kimentem a többiekhez.


- Ezzel is meglennék. – húztam ki magam, mintha valami nagydolgot vittem volna véghez.


- Melyiket választottad? – kérdezi a fülembe súgva Dani.


- A fehéret, természetesen. Remélem nem gondoltad komolyan, hogy a tegnap általatok választott darabban fogok megházasodni? – néztem rá kétkedve.


- Nem , csak kíváncsi voltam , hogy megfordult –e a fejedben. – nevetett fel az abszurd ötleten.


- Haha. Ha majd prostinak akarok állni az, lesz az első dolgom, hogy föl vegyem. – lehet, hogy drága volt az a fehérnemű, de iszonyat ízléstelen.


- Jó csak vicceltünk nyugi.


- Most nem vagyok vicces kedvemben. – nyűgösködtem, jelen pillanatban majd felrobbanok az idegeskedéstől.


- Nyugi Alice, Nick ott fog várni az oltárnál, ebben biztos lehetsz. – ha ezt nem Frankie mondja, akkor el se hiszem. Nagyon komolyan jelentette ki, mintha nem is ő lenne a legfiatalabb a családban. – Viszont te akkor is az én első számú barátnőm maradsz, Nick ezt a posztot nem veheti el tőlem. – mindannyian hangosan felnevettünk Frankie akaratosságán.


- Szerintem Nick, nem akarja majd meggátolni kettőnk szoros kapcsolatát. – feleltem visszatartott nevetéssel. Hihetetlen, de Denise ösztönösen ráérzett, mivel és kivel lehet engem megnyugtatni, mert ezért hozta el hozzám Frankiet és ezért nem maradhatott Nikékkel.


- Remélem is. Tényleg Alice táncolsz majd velem? – kérdezi reménykedve.


- Feltétlenül, Nick után te vagy elsőnek feljegyezve a táncfüzetembe. – mosolyogtam most már teljesen megnyugodva.


- Akkor jöhet a következő lépés, a hajad, és a sminked, mivel ezt egyszerre is meg tudjuk csinálni. – sorolta a rám váró eseményeket Denise. A sminkemet nem egy profival, hanem Danivel csináltattam meg, mivel az eddigi munkái mindig nagyon tetszettek. A hajamat viszont már egy szakavatottra bíztam, mivel a fodrászommal elő állt egy meglepő ötlettel.


- Akkor biztos készen állsz rá Alice. – igen ennyit megér nekem az esküvő.


- Miről is van szó?- kérdezet közbe Denise bizonyára nem akart kopaszon látni, ennyi megfeszített munka után.


- Erről, húzott elő egy csomóban lévő barna hullámos hajkupacot. Hajfelvarrás lesz hölgyeim. – válaszolt Edwin a fodrászom a döbbent képekre. - Vagy mit hittek? Tőlem még senki nem távozott elégedetlenül. – kontrázott megjátszott sértődöttséggel - Alice pedig legkedvesebb vendégem, természetes, hogy a legjobbat akarom neki. Alice drágám nagyon jól áll a rövid haj, de gondolom te se ilyen frizurával álmodtad meg az esküvődet.


- Hát nem. – a műtét előtt szép dús hosszú hajam volt, most viszont csak vállig ér.


- Akkor a vita el van döntve. Nyugodjanak meg, egy óra múlva készen is leszünk. – mivel több segédje is eljött az időhiány miatt. Én ugyan bíztam benne, hiszen tényleg nagyszerű frizurákat készített, de a lányok elég szkeptikusan álltak az esküvő előtti hajnövesztésemhez, Frankie arcáról nem is beszélve. Szegénynek szerintem egy életre elment a kedve a fodrászoktól.


- Készen vagyok. – hallottam meg egy óra üldögélés, tépés, és nyúzás után a megmentő szavakat.


- Hála istenek. Mikor nézhetem magam? – kíváncsiskodtam, mert, még jó formán semmit nem láttam magamból.


- Majd ha rajtad lesz a ruha is. – válaszolta elégedetten Denise, ezek szerint sikerült a hajátültetési projektünk.


- Akkor segítenétek felvenni. – kértem őket, mivel a ruha hátulján volt a zipzár, amit segítség nélkül sehogy se érek el.


- Persze. – válaszolta egyszerre Dani és Denise. A mennyasszonyi ruha rám adása után, a lányok könnyzáporban törtek ki.


- Jaj Alice, annyira gyönyörű vagy. – csuklik el elérzékenyülten Denise hangja miközben szemét a papír zsebkendő szélével törölgeti. – Nálad jobb mennyet nem is kívánhattam volna Nick számára. Tényleg nagyon örülök, hogy a családunk tagja leszel. – ölel át mindannyiunk édesanyja szeretetteljesen, amihez később Dani is kapcsolódik.


- Na de Alice, te neked nem szabad sírnod, elmosód az egy órás munkámat. – szólt rám megrovóan Dani, így sikerült nagy nehezen visszatartani a kikívánkozó könnyeimet.


- Menjünk vissza különben a többiek még azt hiszik meglógtunk az esküvőről.


- Jó, menjünk. – válaszoltuk egyszerre Denissel.


- Á, Alice meseszép vagy, de ehhez a ruhához nem egyenes haj illik, gyere ide és gyorsan begöndörítem. – úgy látszik Edwin fantáziáját is megmozgatta a ruha, pedig ő nem is a női nemhez vonzódik.


- Jó de csak gyorsan. – figyelmeztette Denise idegesen.


- Asszonyom jó munkához idő kell. – sündörgött gyorsan körülöttem Edwin. Miközben mintha Denise felöl azt hallottam volna, hogy pocsékhoz meg még több.


- Alice, drágám ezt tőlem és a családtól kapod, így lesz rajtad valami régi. – nyújt át felém egy fényes dobozt Denise. Mikor kinyitottam nem is akartam elhinni, hogy ezt tényleg nekem akarják adni.


- Ez gyönyörű, nagyon szépen köszönöm. – mivel a dobozkában egy igazgyöngyökből álló nyaklánc sor volt.


- Felteszem neked. – vette ki pótanyám a dobozából, hogy a nyakamba helyezhesse.


- Oké, ezt viszont tőlünk kapod Kevinnel. – nyújt át felém egy újabb kisebb dobozt Dani.


- Hű, Dani ezt nagyon szép. Köszi. – tőle egy fülbevalót kaptam, mivel tudja, hogy imádom a különleges darabokat, és ez most tényleg nagyon tetszett. Ezüstszínű angyalkák ültek a nyaklánchoz hasonló gyöngyszemek tetején egy- egy szívecskét tartottak a kezükben.


- Így van rajtad valami új is. – mosolyog rá elégedetten.


- Igen a kéket már felvettem. – utaltam itt a harisnyakötőre.


- Viszont kell valami kölcsönbe is. Á, meg is van tessék. – nyújt át Denise egy újabb dobozt, úgy látszik ez ma a díszes dobozok napja. – Ezt még én viseltem az esküvőmön , nagyon egyszerű darab , de nekem annak idején nagyon tetszett.


- Huha , akkor tényleg nagyon vigyázok rá. – pattintom fel a ládika fedelét, ami egy számomra nagyon szép tiarát rejtett. Talán ránézésre kevesebbnek tűnt az értéke Dani tiarájánál, de az eszmei értéke sokkalta inkább meghaladja azt. Nagyon örültem neki, hogy Denise nekem adja, még ha csak kölcsönbe is, mert az jelenti, teljesen megbízik bennem.


- Akkor már csak a fátyol van hátra. Hogy szeretnéd, elől legyen vagy hátul? – kérdezte Denise, mert ez általában az édesanyák feladata az esküvő napján, de mivel nekem a sajátom sajnos meg halt így természetes volt, hogy ő rá hárul ez a feladat.


- Hátulra. Látni akarom Nick arcát, amikor meglát ebben a ruhában. – tettem hozzá, meg egyébként is minek lógjon a szemembe.


- Oké. Edwin kérem segítene. – mi a szösz a végén még megbékélnek egymással.


- Persze. – ugrott oda hozzám, hogy szakszerűen fel tudják tűzni a fátylat.


- Váááá Alice álomszép vagy. – csapja össze a tenyerét Edwin, miközben a többiek helyeslően bólintanak.


- Alice te most úgy nézel ki, mint a mesékben a hercegnők. - néz rám áhítattal Frankie.


- Aranyos vagy Frankie, és remélem, egyszer te is megtalálod a hercegnődet, ahogy Nick is.


- Én már megtaláltam – lelkesedik, hogy utána csalódottan hozzátegye - csak Nick lenyúlta. –Frankie ma nagyon elemében van, a jó kedv hála neki adott volt.


- Szívem,Alice kamatostul kárpótolni fog téged. Tudod megígérte, hogy táncol veled. De most már indulni kellene, mert nagyon elszaladt az idő.


- Felőlem mehetünk. – én teljesen nyugodt voltam, már csak arra a pillanatra vártam, hogy az oltár előtt kimondhassam az igent.


- Akkor indulás. – majd mindannyian levonultunk a szépen feldíszített fekete limuzinhoz.






Nick szemszöge






Ilyen izgatott még soha életemben nem voltam. Még egy koncert előtt se izgultam annyira, mint most az oltár előtt.






- Apa késnek. – néztem az órámra, és tényleg vagy már tízperce itt kellene lenniük.


- Fiam nyugodj meg. – veregetet vállon apa. – Alice el fog jönni, egyébként meg nincs esküvő késés nélkül. – ebben lehet valami, de én akkor is jobban örültem volna, ha minden a pontos időben zajlik le.


- Anya most hívott, hogy itt vannak a templom előtt, csak még eligazítja a többieket. – nyugtatott meg Kevin az utolsó pillanatban. Amint beálltam a megfelelő helyre felszólalt az általunk választott közös szám, ami a ceremónia kezdettét jelezte.






A templom ajtajában elsőként Frankie jelent meg, nagyon ügyes volt, és a széles mosolya arról árulkodott, hogy nincs mitől félnem, Alice itt van és szebb, mint valaha. Frankiet néhány másodperc múlva Dani követte, ő is nagyon gyönyörű volt halványkék estélyi ruhájában, de én csak is Alicre vártam.






Majd megérkezet ő is teljes pompájában. Az első pillanatban lenyűgözött, de most egyszerűen sziporkázott a szépsége.






Alice szemszöge






Sikerült, itt vagyok, mosolyogok elégedetten, miközben két oldalról a testvéreim kísérnek az oltárhoz. Mindketten nagyon büszkék voltak arra, hogy megkértem őket, és igazából nem is akartam egyiküket se megsérteni azzal, hogy nem őket vagy csak az egyiküket kérem fel erre a fontos feladatra. Így hármasban vonultunk az oltárhoz, ami már így egymagában elég megdöbbentő lenne, de ehhez szerencsére még társult az eszményi kinézetem is.






Az esküvői ruhámat elég rafináltan varrták meg, de nekem pont ezért esett rá a választásom. Nekem nagyon tetszett a mellrésznél gyöngyökkel kirakott díszítés, majd lentebb a mell alatt elkezdődő és a szoknya közepéig tartó organza anyagú sávok, amelyek előnyösen tűntették fel vékony csípőmet. De ami a ruhában a legjobban tetszett az a szoknya része. Lent is folytatódott a fent található kesze kusza minták gyöngyberakása, amik minden egyes lépésnél csak úgy odavonzották csillogásukkal a vendégek, és a rokonok figyelmét.






Köztük Nickét is, aki tényleg mélyen megbabonázva figyeli minden egyes lépésemet, azóta, hogy átléptem a templom küszöbét. A szeme csillogásából, szavak nélkül ki tudom következtetni, az összes irántam lévő érzelmét, a gyengédséget a törődést és az oldhatatlan szerelmet.






Ahogy oda értünk a fiukkal Nikékhez, Matt és Brad is kezet fogót Nicckel és Brad hivatalosan is Nick kezébe helyezte az enyémet, egy óva intő mondattal, ami nagyjából annyiból állt, hogy meg ne merjen csalni, mert akkor azt istenháta mögé is elbújhat ők, még ott is megtalálják. (hát nem nagyszerű ha két bátyád van:)






- Gyönyörű vagy. – suttogja bele a fülembe, míg a pap elé nem érünk.


- Te is jól nézel ki. – tényleg nagyon elegánsan festett a fekete öltönyében. Ezután mindketten csöndben maradtunk, mivel a pap elkezdte a hivatalos szent beszédét. Én egészen nyugodt voltam egészen egy bizonyos kérdésig, amire egyáltalán nem számítottam.


- Kiadja férjhez ezt az asszonyt?- tette fel a hagyományos amerikai esküvői kérdést a pap, mire bennem szinte meg állt az ütő, ahogy másokban is, hiszen nekem mindkét szülöm meghalt, ezért mindenki számára teljesen egyértelmű volt, hogy senki sincs konkrétan megnevezve erre a posztra.


- Én. - hallottunk meg magunk mellől az erős határozott gyerek hangot. – Frankie most is a legváratlanabb pillanatban kapcsolt, amit én egy gyors puszival díjaztam. A többiek csak boldogan mosolyogtak Frankie váratlan tettén.


- Ő…értem. – nézett le a pap mosolyogva, bizonyára ő se volt felkészülve Frankie válaszára. Ezután a pap felszentelte a gyűrűket, amiket Frankie tartott a kezében egy fehér kispárnán, majd hozzá látott az eskü szövegéhez.


- Azért gyűltünk itt ma össze, hogy tanúi lehessünk e jegyespár házasságkötésének – kezdte a pap, mire újra megszorítottam Nick kezét – Gyermekeim, eljöttetek ide a templomba, hogy az Úr megpecsételje és megszentelje szívetek szeretetét, egyházának szolgája és a hívek közösségének színe előtt. Krisztus Urunk bőséges áldását adja erre a szeretetre. Egy külön szentség kegyelmével gazdagít és erősít meg titeket, hogy kölcsönös örök hűségben vállalni tudjátok a házastársak szent kötelességeit. A házasság szentségének méltósága őszinte szándékot kíván tőletek.


- Nicholas akarod-e feleségedül Aliciát, kitartasz-e mellette jóban-rosszban, hűséges leszel-e hozzá életed végéig, amíg a halál el nem választ?


- Igen. – mosolyog rám, miközben ő is megszorítja a kezemet biztonság kép. - Ígérem, hogy tisztelni, és szeretni fogom, amíg a halál el nem választ bennünket egymástól.


- Alicia, akarod-e férjedül Nickolast, kitartasz-e mellette jóban-rosszban, hűséges leszel-e hozzá életed végéig, amíg a halál el nem választ?


- Igen. – válaszoltam határozottan, mert ennél még soha nem voltam biztosabb magamban és a döntésemben. - Fogadom, hogy tisztelni, és szeretni fogom, amíg a halál el nem választ minket.


- A gyűrűket kérem. – Frankie azonnal mellettünk termet, és átadta őket a papnak. Ezután a pap Nick felé nyújtotta őket.


- Viseld ezt a gyűrűt szeretetem, és hűségem jeléül – mondta lágyan, miközben jobb kezemen lévő gyűrűs ujjamra húzta fel a gyűrűt.


- Viseld ezt a gyűrűt szeretetem, és hűségem jeléül. – húzom fel én is a gyűrűs ujjára a gyűrűt.


- A rám ruházott hatalmamnál fogva házastársaknak nyilvánítalak benneteket, Isten, és ember előtt. Aki ellenzi ezt a házasságot, most szóljon, vagy hallgasson örökre. – hál istenek senki se emelt szót, még Joe se, amit jelen pillanat nagyra tudtam értékeltem. – Megcsókolhatod a mennyasszonyt.






- Szeretlek drága feleségem. – most először nevezett a feleségének, és határtalanul boldoggá tett vele.


Életem legszebb csókját kaptam abban a másodpercben, ahogy az ajkaink összeértek Nickkel. Abban a pillanatban tényleg nem éreztem a minket körbevevő embereket csak arra a csodálatos érzésre koncentráltam, amit Nick akart felém közvetíteni a szeretettével. Ezután szétváltak az ajkaink, és mi újra az éljenző tömeg kellős közepén találtuk magunkat.


Nick a karjába fűzött és így léptünk le közösen az oltár emelvényéről. Az első sornál már vártak minket Nick szülei, akik könnyek közt öleltek át mindkettőnket. Ezután fogadtuk a vendégek népes sorát, amit én már nagyon untam, de nem adtam semmi jelét. Végül rizsdobálással és hangos éljenzéssel léptük át a templom kapuját.






- Figyelem, fényképezés következik – természetesen minden képen mi pózoltunk középen Nickkel, és nekem minden hím nemű egyeddel le kellett magam fotóztatni. A végén már nem is mosolyogtam csak álltam ott a fényképezésre váró alany mellett.


- Ennyi volt – csendült a fényképész hangja - köszönöm az ifjú párnak a segítséget. – még jó, mert több vakút már nem viseltem volna el, már így is teljesen csillagokat látok.


- Á,á Alice neked van még egy kötelességed. – ne már? Mit kell még a templom előtt megtennem?


- A csokrodat el kell dobnod. – ja, hát ez aztán igazán nem kerül sokba, bár nagyon tetszett az egyszerű fehérrózsákból álló csokrom, de a hagyomány az hagyomány.


- Akkor minden hajadon és elvált lány álljon a hátam mögé. - és egy szép laza csuklómozdulattal megváltam kedvenc csokromtól, ami egy kislány kezébe repült. Nem ismertem közvetlen, de annyit tudtam róla, hogy Miley Cyrus kistestvére, és igazán aranyos volt, ahogy Frankire nézett a csokorral a kezében.


- Gyere szívem menjünk haza. – jött oda hozzám megmentőként Nick, majd a többieket figyelembe se véve beszálltunk abba a limuzinba, amivel mi csajok jöttünk.


- Milyen érzés Mrs. Jonasnak lenni? – kérdezi azonnal Nick, mintha nem tudná rá a választ.


- Isteni. – mosolygok rá, mire válaszul apró csókokat kapok a számra és a nyakamra- az ember nem is tudja mennyit jelenthet egy név. Nagyon örülök neki, hogy a családotok részese lehetek.


- És neked milyen érzés, hogy ilyen koloncot vettél a nyakadba? – kérdezek vissza viccesen.


- Hát, több ember lenne boldog, ha ilyen kolonc lógna a nyakán. – simít végig a derekamon, mire rajtam kellemes borzongás fut végig.


- Nick, nagyon jól esik, amit csinálsz és nem is állítanának meg, de még vár ránk egy egész délutánnyi jó pofizás. És elég kellemetlen lenne ezt úgy végig ülni, hogy közben teljesen fel vagyok tűzelve.


- Jól van, igazad van, de ezt este bepótoljuk. – húzódik kicsit messzebb tőlem.


- Abban biztos lehetsz. – mosolygok rá, mielőtt még megcsókolnám.






A limuzinnal negyed óra múlva meg is érkezünk Nikék házához, amit most az esküvő miatt teljesen beborítottak virágokkal. Tényleg amerre csak néztem fehérrózsák liliomok és kamillák pompáztak.






- Úgy látszik Denise kiabálása tegnap hatásos volt. – jegyeztem meg mielőtt még Nick ölébe kapva át nem emelt a ház küszöbén.


- Az biztos, anyával nem érdemes packázni. – gondolom ő is találkozott már Denise gyilkos oldalával.


- Hát erre bizonyára ők is rájöttek. – nevettünk fel egyszerre.


- Ti aztán nem semmik vagytok. – hallottuk meg Dani és Kevin hangját.


- Miért is?


- Egy szó nélkül ott hagytatok minket. – válaszolta készségesen a betoppanó Denise.


- Csak kicsit egyedül akartunk maradni, és fel akartunk készülni a partira. – puhította Nick a többieket.


- Végül is friss házasok. – jelentette ki id. Kevin.


- Alice. – húzogatta a szoknyám szélét Franke.


- Mit szeretnél Frankie? – guggoltam le hozzá.


- Azt ígérted táncolunk. – jaj de édes mondta, el kell tőle olvadni.


- Frankie azonnal a tiéd vagyok , csak át kell előtte öltöznöm , mert nagyon kényelmetlen ez a ruha. – amennyire szép egy esküvői ruha annál kényelmetlenebb. – De miért nem táncolsz azzal a kislánnyal előbb? – bökök a háta mögé.


- Vele? – nézz rám megijedve.


- Igen. – kezdem azt hinni, hogy valami rosszat mondtam.


- Inkább megvárlak téged. – hát ez nem jött be.


- Jó, akkor mindjárt itt vagyunk. – azért beszéltem többes számban, mert magammal húztam Danit is.


- Én miért is jöttem veled?- kérdezi értetlenül.


- Mert nem nőttek polipkarjaim és nem tudom hátul lehúzni a zipzárt.


- Ja jó. – a segítségével pillanatok alatt át tudtam öltözni az egyik ruhából a másikba. Az új ruhám egy térdig érő vörös selyem költemény. Amelyet mell rész alatt egy píros rózsa díszit.


- Köszi ez sokkalta kényelmesebb. – majd megszabadultam a fejemet szúró fátyoltól és tiarától.


- Gyere menjünk le. Frankie már biztosan tűkön ülve vár rád.


- Annyira aranyos. Remélem ha lesz gyerekem akkor az olyan lesz , mint Frankie.


- Ennek én is örülnék. – vágta rá azonnal Dani. Miután leértük nagyjából már mindenki visszaszivárgót Nickék házába.


- Alice, na végre , már halálra untam magam. – fut oda hozzám azonnal Frankie.


- Kicsim Alicnek a szokás szerint először Nickkel kell táncolnia, utána azzal táncolhat, akinek megígérte. – csillapította Denise Frankie buzgóságát.


- Nem igaz, hogy Nick megint megelőzött. – ezt akár Joe is mondhatta volna.


- Gyere öcskös, menjünk enni egy szelet tortát. – Joe legalább megkíméli magát a látványunktól.


- De utána Alice velem táncol. – jelentette ki határozottan.


- Megígérem.


- Gyere Alice menjünk. – a tánc elég jól sikerült, bár a sikerünket elsősorban Nick köszönhetjük.


- Aliecnél most már én következem. – Frankie enyhén dühösnek nézett ki és meg is tudom érteni, szegényt ma mindig félre löktük egy kicsit.


- Igazad van, te következel. – Frankievel szerencsém volt, mert egy tipikus lassú szám ment ennek ellenére mindenki a mi kettősünket nézte.


- Alice mikor akarod a meglepetés előadásunkat előadni? – kérdezte izgatottan segítő társam.


- Felőlem a táncunk után is előadhatjuk, ha neked így megfelel.


- Meg. Kíváncsi vagyok milyen képet fog vágni Nick.


- Na arra én is.


- Szabad a következő táncra? –még ha ismerném se mondanám azt neki, hogy igen.


- Sajnos most nem érek rá, mert van egy meglepetésem, amit át kell adnom a férjemnek. – mosolygok rá ellenállhatatlanul, miközben behúznék neki, mert egyfolytában a mellemet bámulja.


- Gyere Frankie. – fogtam kézen őt, majd egyenesen a színpad felé tartottunk, ahol én meg is ragadtam a mikrofont.


- Öhm, - egyből mindenki ide kapta a fejét – remélem mindenki nagyon élvezi a partit, mert én és Frankie készültünk egy kis meglepetéssel Nicknek. – Frankie időközben idehozta a gitárját, amit még a bátyaitól kapott a hetedik születésnapjára. – erre már tényleg mindenki kigúvadt szemekkel figyel.


- Remélem tetszeni fog szívem, ja és még most szólok, hogy nem vagyok egy Whitney Houston. Gyerünk Frankie kezdheted. – Frankien tényleg látszott, hogy zenész családból származik, mivel profi módon kezdte el pengetni a húrokat.






- Hajszol a kérdés! Ki az, kit melléd rendel az ég? S mennyi évet kell várnom még arra, hogy lássam az út végét? Mond, mit érhet, az a tegnapi könny, az a tegnapi ébredés? Az a csók mit adtál, s az a szó mit kaptál? – próbáltam nem hamisan énekelni, és tartani az ütemet Frankievel, aki tényleg becsületesen segített nekem mindenben. Ő segített a szöveg megírásában a megzenésítésében is, sőt a legvégén még azt is felajánlotta, hogy gitárral is kísér.










Fényből éj lesz, éjből fénylő végzet!Társad lennék az volna jó, nem egy idegen utazó.. – a szövegírásnál rengeteget töprengtünk Frankivel, de abban mindketten megegyeztünk, hogy csak profi munkát adunk ki a kezünk közül, és a hallgatóságon végig nézve ez teljes mértékben sikerült.






Refrén:


Holnaptól minden szép, érted én változnék! Holnaptól minden más! Te vagy érzem a megoldás! Holnaptól minden szép, többé nem lázadnék! Holnaptól minden más! Te vagy a végső megoldás! Veled minden más.. Ha szíved mélyén éppen rólam álmodnál.. – és ez tényleg így van, holnaptól kezdve minden más lesz.










Tudom a választ, Te vagy kit mellém rendel az ég! Még eléget az a mosoly, mit kaptam én a tegnapért! Megtaláltam, azt a gyönyörű édes, igazi létezést és az amit adnál, nem kell több annál! – Itt szépen elkezdtem közelíteni az én egyetlen megdöbbent férjemhez. Olyan aranyos volt, hogy menten elnevetném magam, ha nem éppen a mikrofonnal a kezemben énekelnék. Szegény biztos nagyon megdöbbent az egyéni produkciónkon.






Fényből éj lesz, éjből fénylő végzet! Társad lennék az volna jó, nem egy idegen utazó. – itt már előtte állok és összekulcsolom a kezünket.






Várlak még! Érted még változnék! Várlak még! Minden más lesz holnap!






Holnaptól minden szép, érted én változnék! Holnaptól minden más! Te vagy érzem a megoldás! Holnaptól minden szép, többé nem lázadnék! Holnaptól minden más! Te vagy a végső megoldás. – az utolsó akkordok befejezése után szenvedélyesen megcsókoltam, mire ő egy kis fáziskéséssel, de válaszolt.

Szerintem észrelehet venni , de ha nem akkor szólok hogy ez az én általam favorizált Alice arca.

megbélyegezve 26.rész

26. rész




Alice szemszöge



- Nem!!! Fehér virágot kértünk, nem sárgát. – halottam meg Denise kiabálását, ami őszintén szólva kicsit meglepett, mert eddig ezzel az énjével még nem találkoztam. – Mi? Milyen tört fehér? – tartja magától távol egy pillanatra a telefont, hogy lenyugodhasson, és kifújhassa a benntartott levegőt – Utoljára mondom el maguknak, hogy fehéret akarunk, nem tört fehéret, és nem is sárgát, ja és ha nem akarják, hogy bepereljük, magukat akkor most azonnal intézkednek. –csapja le hangosan a telefont.


- Nyugodj meg szívem – fordul felém mosolyogva, mintha az előző incidens meg se történt volna - minden olyan lesz amilyet elterveztél. – ahogy végig néztem Denisen erősen éltem a gyanúperrel, hogy neki kellene egy kicsit megnyugodnia, mert kettőnk közül ő esik mindjárt össze az idegeskedéstől.


- Denise, szerinted holnapra szereznek, annyi fehérvirágot amennyi nekünk kell? – tettem fel a szkeptikus kérdést.


- Nagyon remélem, mert még nem tudják kivel húztak ujjat, ha nem sikerül nekik. – egyre inkább kezdek megijedni Denistől.


- Oké, nézzük a dolgok jó oldalát, virágok nélkül már biztosan nem maradunk, elvégre van rengeteg sárga virágunk. – próbáltam pozitív lenni, de ezzel mintha csak olajat öntöttem volna az égő tűzre.


- Kevin. – ordította olyan hangosan mellettem Denise, hogy majd kiszakadt a dobhártyám.


- Igen anya, mit akarsz?– jelent meg előttünk sietve Kevin, bizonyára ő is hallhatta, hogy nem megy minden zökkenő mentesen a holnapi nappal kapcsolatosan.


- Jaj szívem, nem te az édesapád. – tájékoztassa a fiatalabb Kevint.


- Ő most nincs itt, elment a fiukkal a lemezkiadóhoz. – van egy olyan érzésem, hogy csak a Denise nevezetű frontvonaltól menekültek el.


- Aj, pont most, amikor minden kezd összedőlni. – sopánkodik összetörve a ház asszonya.


- Anya nincs semmi gond. – ül le Kevin Denise mellé, miközben átöleli édesanyját. – Alice is mondta van virágunk vagy nem?


- Igen, de nem olyan amilyet mi kértünk, és akkor az egyéb dolgokról nem is beszélve. Tényleg Alice az esküvői ruhád már itt van nálad?


- Igen. –nyugtattam meg, miközben igazából még mindig a varrónőnél van, mert valamilyen csoda folytán, hiába fogyókúrázok, a kilók nemhogy lemennének rólam, hanem egyenesen rám tapadnak.


- Hála Istenek egy gonddal kevesebb. – miközben én bűnbánóan Kevinre nézzek, hiszen ő Dani révén pontosan jól tudja, hogy a ruha még mindig a varrónőnél van .


- Kevin, Joe merre van? – kérdeztem meg hirtelen, mert a mai nap folyamán muszáj volt elintéznem egy fontos dolgot, jobban mondva a ruhával együtt kettőt, de mivel sürget az idő, jobban szeretném a kettőt egyszerre nyélbe ütni.


- Itt vagyok. – jön be fájdalmas arccal a szobába. – Miért kerestél?


- Szeretnék még elmenni valahova, és ha nem gond, akkor örülnék neki ha elvinnél. – hiába tanultam meg újra járni a jogosítványom ettől még nem lett meg, habár már elhatároztam, hogy a közeljövőben megszerzem.


- Felőlem akár már most is mehetünk. – int az ajtó felé, miközben tudomást sem vesz Kevin figyelmezető szemvillanásáról.


- Oké, akkor majd jövünk. Sziasztok. – láttam Kevin arcán, hogy legszívesebben közbelépne és maga vinne el, de Denise jelenlétében nem akart látványos jelenetet rendezni.










Joe szemszöge






Már vagy öt perce ülünk a kocsiban némán, és nekem fogalmam sincs, merre kellene mennünk. De nem is akarom megkérdezni, mert annyival is tovább élvezhetem Alice társaságát. A független, házasság nélküli társaságát, vallottam be keserűen. Hiába telt el a Nickkel való megállapodásunk óta, több mint négy hónap, én ugyanúgy, ha nem jobban vágytam Alicere.






Alice az eltelt négy hónapban teljesen kibontotta az eddig elhervadnak hitt szirmait, és most ezerszer szebben adja tudtára mindenkinek, hogy feltámadt hamvaiból, mint egy igazi főnix. Az én igazi főnixem.






- Joe el kell menünk a ruhámért. – fordul felém izgatottan Alice.


- A ruhádért?- nézek rá egy pillanatra felhúzott szemöldökkel.


- Igen. Az esküvői ruhámért. – miért fáj ez a szó ennyire, miért nem tudom végre elfogadni Alice döntését?”Ő nem téged választott.” csenget fel újra Nick szavai a fülemben, mit már annyiszor hallottam ahányszor csak bűnösen gondoltam Alicre.


- Értem. – válaszoltam elnyűtten, miközben legszívesebben a legmesszebb vinném a ruhaszalontól és Nicktől is.


- Ott fordulj be balra és meg is érkeztünk. – válaszolja boldogan Alice. Végül is, ő nem tehet arról, hogy mit érzek iránti, ezért nem lehetek rá mérges mondogattam magamnak.


- Joe bejönnél velem?- na ne. Kezd nagyon elegem lenni ebből a napból, és akkor még a holnapi napról nem is beszéltem. – Tudod te mégis csak férfi vagy és meg tudnád mondani, hogy áll rajtam a ruha. – nézet rám ártatlan boci szemekkel, amire nem hogy én, de senki se tudna nemet mondani.


- Bemegyek. – nagyszerű, saját magam teszem a bárd alá a fejem a kivégzésemen.


- Tudtam én hogy te vagy az én emberem. – milyen kár, hogy erre csak most jöttél rá, és nem hamarabb Alice.


- Akkor bemegyünk?- néztem rá elszántan. Elvégre mit nekem egy esküvői ruhába öltözetett Alice?


- Persze. – esküszöm ha nem ismerném Alicet, akkor azt gondolnám , hogy ezt most direkt csinálja.


Amint beléptünk az üzletbe szinte elleptek minket az eladók a segítségükkel.


- Á . Alice drágám eljöttél a ruhádért. – jött oda hozzánk mézesmázosan egy vékonynak jóindulattal sem mondható eladónő.


- Igen. Remélem sikerült rajta az összes igazítást elvégezni. – én személy szerint jobban örültem volna egy nemleges válasznak, a mai nap sikertelensége után, de hát elég hamar szembesültem a pozitív válasszal.


- Természetesen, és garantáltan állíthatom, hogy nálad szebb mennyasszony nem lesz a környéken. – az ilyen mértékű seggnyalástól szoktam én rosszul lenni, és ahogy elnézem Alicenek se nagyon jön be a túlzott dicshimnusz.


- Akkor ha nem nagy gond, szeretném még egyszer felpróbálni a biztonság kedvéért.


- Csak nyugodtan.


- Joe mindjárt jövök, addig várj meg itt. – legalább fel tudom magam készíteni a holnapi napra. Végül is, még mindig jobb itt szívinfarktust kapni Alice látványától, mint a templomban.


- Esetleg megkínálhatjuk egy kávéval Mr. Jonas? – jött oda hozzám az egyik cicababa, aki elvileg a pénztáros akart lenni.


- Nem köszönöm. – válaszom közbe leültem az egyik fotelbe, mert úgy vettem észre, hogy ez a ruhapróba nem két perc lesz.


- És esetleg valami mást adhatok? – lehet félre értettem, de ez most úgy hangzott mintha felajánlkozott volna valamire.


- Nem. Nem kérek semmilyen szolgáltatásából. – szögeztem tisztán és érthetően. Egyébként is, hol van ez a nő Alichez képest? Sehol. Miután szépen kiosztottam a nőt, fújtatva ment el beszámolni a többi kolleganőjének, biztos elmondta mekkora bunkó vagyok, hogy nem kezdtem ki vele.


- Khöm, khöm . – halottam meg valaki torokköszörülését, de amint felpillantottam olyan látványban lett részem, hogy örültem, hogy ülök, és nem állok, mert a látvány azonnal ledöntött volna a lábamról. Alice állt előttem a maga teljes valójában.


- Szerinted Nickenek fogok így tetszeni? - kérdezte kétkedve, mint aki tényleg nincs tudatában milyen csodálatosan néz ki.


- Nick padlót fog, ha meglát. – közöltem még mindig bambán, mint akit elvarázsoltak.


- Akkor jó, mert lassan már én se tudom mennyiszer kellett átigazítani.


- Szerintem csodálatosan áll rajtad. - forgattam meg tört a szívemben.


- Bízom benned Joe, úgyhogy mindjárt jövők és mehetünk is.


- Oké. – még nézelődtem egy kicsit mire megérkezett Alice is, most már a rendes hétköznapi ruhájában öltözve, karján a ruhás zsákkal.


- Megjöttem, mehetünk is tovább. – milyen hosszú lehet még ez a nap?


- Úgy tudtam csak ide akarsz eljönni.


- Igen, de van egy hely, amit meg akarod veled is osztani, és jó lenne beszélgetni is.










Alice szemszöge






Nem egészen jött össze a tervem. Azt akartam, hogy az esküvői ruhával végleg észhez térjen Joe, de nem igazán értette meg a szándékom jelentését.






- Itt vagyunk. – álltam meg a park szélénél, ami Amerikába érkezésem után a kedvenc helyem lett. Itt minden olyan békés nyugodt volt egyáltalán nem lehetett érezni azt a nyüzsgést, ami az ittenikre oly jellemző. A park tele volt helyi virágokkal, ezzel ellentétben nekem mégis sokkal jobban tetszett a japán cseresznyefákkal ültet ősvény.


- Szép hely, bár még mindig nem értem miért jöttünk ide.


- Tényleg nem? Még csak, sejtésed sincs? – ezt azért nem hiszem. Egész nap szinte csak úgy bombáztam őt az esküvővel.


- Nem. Nem tudom. - nem az fáj, hogy tetti hülyét, hanem azt, hogy nem meri nekem elmondani, ahogy a többiek se. Szerintük én teljesen vak vagyok vagy mi?


- Joe, emlékszel mivel kezdtük a megismerkedésünket?


- Bemutatott minket egymásnak Frankie, mintha te az ő barátnője lennél.


- Nem erre a gondoltam. Az elsőre.


- Mi, te emlékszel? Miért nem mondtad? – jó terelés, de nálam nem jön be.


- Igen, de nem ez a lényeg, hanem az, amit akkor mondtam.


- Mit mondtál?- látom rajta, hogy tudja.


- Az igazságról. Arról, hogy utálom, ha a szemembe hazudnak, és te lépten, nyomon ezt teszed. – fakadtam ki – Legalább most mond el, amit eddig nem tudtál elmondani. Szeretnék tisztalappal nyitni veled és az egész családoddal, de ez lehetetlen, ha miattad feszélyezve érzik magukat. És nehogy azt merd mondani, hogy ez nem igaz, mert igenis így van. Kevin és Nick is pikkel rád valami miatt, sőt a szüleid is elég érdekesen néznek rád mostanában.


- Mert mind tudják… azt.


- Mit?- utálom, hogy mindent harapófogóval kell belőle kiszedni.


- Azt- vesz egy mély levegőt mielőtt a szemembe néz – hogy beléd szeretem. – végre kibújt a szög a zsákból.


- Végre kierőszakoltam ezt belőled, tudod milyen rossz érzés volt minden egyes nap látni ahogy rám és Nickre nézel? Nagyon rossz. Végig árulónak éreztem magam egy olyan bűnért, amihez közvetlen igazából semmi közöm sincs. Nagyon szeretlek téged, de ez a szeretet soha nem fogja megközelíteni azt a szintet, amit Nick felé érzek. – fájó volt az én számból hallani ezeket a szavakat, és bizonyára Joet is eléggé kellemetlenül érintette, de az igazság számomra még mindig is fontosabb volt, mint a kegyes hazugság.


- Most biztos gyűlölsz ugye? Elég kiábrándító, amikor az embert szembesítik saját magával.


- Nem, nem gyűlöllek. Igazából pont ez tetszik benned, hogy mindig elmondod, amit őszintén gondolsz. – hitetlen még ezek után is ugyanúgy tud rám nézni.


- Akkor remélem azt is értékelni fogod, ha azt javaslom, keres egy másik lányt. Én tényleg Nicket szeretem, és nem akarom, hogy bármelyikünk is rosszul érezze magát ez miatt. Persze tudom, hogy ez nem megy egyik napról a másikra, és nem is ezt kérem tőled, csak azt, hogy ha tényleg találkozol egy kedves lánnyal, akkor adj neki egy esélyt, és ne küld el őt azonnal.


- Ennyit megígérhetek.


- Jó én már ennek is örülök, és természetesen ez a beszélgetés köztünk maradhat, ha nem akarod, hogy a többiek megtudják.


- Esélytelen lenne, hidd el, Nick már a haját tépi az idegességtől, mert fogalma sincs hol vagyunk.


- Nem hiszem. Ő ennél nyugodtabb természetű.


- Azért kíváncsi vagyok, hogy fognak minket haza várni. – na jó, talán nem ölbetet kézzel ülnek , de nem is fognak össznépi gyűlést szervezni, elvégre csak holnap lesz az esküvőnk Nickkel.


- Akkor remélem, ezt az ügyet végleg letisztáztuk. – jobb így bekerülni a családba. Nagyon nem szeretném azt érezni, hogy miattam szakad ketté egy minta család.


- Igen, végleg. – ez az egyetlen pozitívum a mai napon, de legalább annyit elértem, hogy nyugodt szívvel várom a holnapi esküvőmet, és nem érzek lelkiismeret furdalást Joe miatt.