37.rész

Dani szemszöge

Nem éreztem semmit csak azt, hogy csigalassúsággal telik az idő, mintha valaki direkt akarná elnyújtani a fájdalommal töltött időt. A percek szinte óráknak tűntek, az óra kattogása, pedig harang zugásás erősödött a fülemben. A semmittevés mégis jobb időtöltésnek bizonyult mint, a folyamatos gondolkozás, így legalább kizárhattam azokat az érzéseket amely megállás nélkül ostromolják a szívemet és az agyamat. Azokat az érzéseket melyeket csakis magamnak köszönhettem. Ha egy kicsit hamarabb valóm be Kevinnek az igazat, akkor talán meg lehetet volna menteni a házasságomat. Talán ez itt a baj, hogy már ebben sem vagyok biztos. Eddig mindig tudtam, hogy mit tegyek, mert mindig ott volt mellettem Kevin, de most hogy nincs, velem olyan mintha csak egyedül bolyonganék egy kihalt út elágazásánál és azt találgatnám, merre menjek, hogy a jó utat válasszam. A segítség pedig sehonnan nem érkezik, hiába nyújtom ki a kezem, senki sincs, aki kiragadjon ebből az érzelmi kavalkádból, ami úgy szippant magába egy futóhomok.

- Elnézést, bocsi, hogy így meg zavarom, de olyan furán nézett a semmibe, hogy kíváncsi lettem, mi lehet ilyen érdekes. – egy elég kemény mély férfihang hozott vissza a valóságba, és csak ekkor tudatosult bennem hol is vagyok valójában. Annak a hotelnak a fogadó szobájában voltam, amiben még tegnap este sikerült megszállnom.

- Haho. Asszonyom jól van? – asszonyom? Mégis hány évesnek nézek én ki? Dühömben már majdnem rászóltam arra az alakra, hogy hagyjon békén, és húzzon el, mert most éppen nem vagyok barátkozós kedvemben. De dühömet lenyelve, vettem egy mély lélegzetet, és az idegen szemébe nézve válaszoltam.

- Jól vagyok, csak elgondolkoztam néhány dolgon. – fura volt a pasas. Nem az a fajta, akivel egy ilyen szolid helyen az ember gyakorta összefut, inkább tűnt olyannak, aki szívesebben jár focimeccsekre és casinoba. Széles vállaival és karizmatikus erős arcával egyből focistának tippeltem, amit nem cáfolt meg sármos mosolya sem, amivel bizonyára több ezer nő szívét törte már össze.

- És min ha szabad tudnom? – nem tudom mi a célja, de nálam jön be ez a vetkőztessük le a szemünkkel az védtelen áldozatunkat nézés.

- Nem magára tartozik. – álltam fel, hogy magára hagyjam a tolakodó idegent, de ő mély nyugodt hangjával megtudott győzni hogy még is csak maradjak.

- Tudja én is így néztem ki, amikor a feleségem lapátra tett. – elég szenvtelen volt a hangja bizonyára ő már túltette magát rajta. – Nem tudtam magammal mit kezdeni, teljesen szétestem majdnem alkoholista lettem. – ezt nem néztem ki belőle, biztos nagyon szerethette azt a nőt. – Nehéz volt újra talpra állni, de ha az embernek vannak barátai akikre támaszkodhat, akkor nem is olyan nehéznek a feladat. Magánnak vannak ilyen barátai?

- Egyáltalán, honnan veszi, hogy nekem ilyen fajta problémáim vannak? – csak nem egy neon transzparens van a homlokomra írva, amely azt hirdeti , hogy éppen tegnap rugót ki a férjem. – Másrészt ez volt eddig a legbénább csajozós duma amit hallottam.

- A legjobb védekezés a támadás. – nevetett fel kedves beszélgető partnerem – De ellenem ez nem hatásos, mint mondtam én is átestem ezen, mint maga. Ismerem már az összes lekoptatós szöveget. – terpeszkedet el kényelmesen a nagy bőrfotelben. – Na ki vele a jó öreg Bennek el mondhatja, hogy mi bántja a kicsi szívét, és cserkész becsületszavamra mondom, hogy senkinek sem adom tovább. – van valami ebben a fazonban azon kívül, hogy nehezen lehet elviselni a hatalmas egóját.

- Nem tudom miért bízom meg magában…

- Mert talán könnyebb egy vadidegennel megbeszélni a problémáit. – ebben van valami.

- Tehát min vesztek össze a férjével?- nem tűnt tolakodónak a hangja, sem türelmetlennek egyszerűen csak feltette a kérdést.

- Honnan tudja, hogy a férjem?

- Nézze hölgyem…

- Dani, vagyis Danielle de röviden csak Dani. Szerintem most már nyugodtan tegeződhetünk. – erre egy újabb vakító fogrém reklámba beillő mosolyt kaptam.

- Én Ben vagyok.

- Szóval Dani csak onnan tudom, hogy férjnél vagy, hogy legalább egy kilós gyémántot viselsz az ujjadón, ami megjegyzem, nagyon jó ízlésre vall, de csak egy vak ember nem veszi észre rögtön. – egyből a gyűrűsujjamra néztem, ahol árulkodó módjára ott virított a gyönyörű gyémántgyűrű.

- Mi történt?

- Kiderült, hogy … meddő vagyok. – így kimondva tényleg könnyebb lettem egy kicsit, mintha mázsás sulyoktól szabadultam volna meg csak az által, hogy elmondhattam valakinek, aki nem ismer igazán.

- És ez miatt vesztek össze? – kérdezte hitetlenkedve, mint aki nem igazán érti a probléma forrását.

- Igen. – hajtottam le fejemet letörten.

- Jó nagy barom lehet a férjed, már bocs, de ez az igazság. – a hirtelen kitörésre felkaptam a fejemet - Melyik idióta bunkó képes ezért faképénél hagyni egy ilyen szép nőt, mint te? – a bók jól esett, még ha kicsit erőltetnek is tűnt.

- Te ezt nem értheted. Egy gyerek igenis fontos. – próbáltam védeni Kevint, holott tudtam nem érdemli meg.

- Na de ennyire?- a hitetlenkedés tisztán kivehető volt a hangjából.

- Igen, tudod a férjem híres ember és neki nagyon fontos, hogy mit gondolnak mások. Amikor megtudta, hogy nem lehet kisbabám nagyon mérges lett. – mindenfele néztem csak a szemébe nem. Így is nagyon kényelmetlen volt beismerni a gyengeségeimet.

- Lehet akármilyen híres is a férjed ez akkor sem mentség arra ahogy viselkedet. – láttam, ahogy az erek kirajzolódnak izmos karján, miközben ökölbe szorította az öklét – Én az ő helyében biztos nem így tettem volna.

- Miért te mit tettél volna? – kérdeztem rá félre döntött fejjel, mert érdekelt, hogy ő mit tett volna Kevin helyében.

- Először is megvigasztaltam volna a feleségem – nézet határozottan a szemembe, majd egyre közelebb csúszott hozzám a fotelban– majd ezután egy felejthetetlen éjszakát töltöttem volna el vele, hogy bebizonyítsam, minden rendben van a kapcsolatunkkal. – olyan szexisen mondta, hogy akaratlanul elképzeltem a helyzetet, amivel csak egy probléma akadt, mégpedig hogy nem Kevint láttam az elképzelt vízióban, hanem ez az idegen férfit, akit alig ismerek tíz perce. – Szeretkezés után a karjaimba vettem volna és ezerszer is elismételtem volna hogy nála csodálatosabb nőt nem ismeretem és , hogy én vagyok a világ legboldogabb fickója, mert egy ilyen eszményi nővel ajándékozott meg a sors. – az utolsó szavaknál már annyira közelkerült hozzám, hogy az ajkaink szinte összeértek, de a szemkontaktust egy percre se szakítottuk meg. Láttam rajta, hogy képes lenne most azonnal a tettek mezejére lépni, de a szemei azt is elárulták, hogy legyen ő akármekkora gentleman akkor se használni ki egy védtelen összetört nőt, akit éppen most hagyott magára a férje.

- Sajnálom, de nem tehetem. - maradék erőmet összegyűjtve eltoltam magamtól. – Nekem férjem van. – nem lenne tisztességes se vele, se Kevinnel.

- Hatalmas nagy mázlista a férjed, kár hogy nem tud róla. – majd szépen visszacsúszott a saját térfelére.

- Na látod ezt én is sajnálom.

Alice szemszöge

Másnap nem teketóriáztam sokáig az első dolgom az volt, hogy elmenjek Daniékhoz. A házukhoz érve nem fogadott senki hiába csöngettem megállás nélkül vagy két perce, ezért úgy gondoltam, hogy kulccsal próbálkozom tovább. Már éppen a megfelelő kulcsot csúsztattam bele a zárba, amikor az hirtelen kinyitódott, és egy nem egészen szalonképes Kevint tárt a szemem elé.

- Hát …te .. meg huk mit …keresel itt? – Kevin ha lehet ezt mondani kicsit becsiccsentett. Szegény még a lábán s alig bírt megállni, úgy dőlt neki az ajtókeretnek, az arcáról nem is beszélve, úgy nézett ki, mint aki egész éjjel nem aludt semmit, és csak vedelt.

- Danihoz jöttem. – válaszoltam a feltett kérdésre, de úgy látom ezzel követtem el a nap első hibáját, mert Kevin arca Dani említésére olyan drasztikus változásokon esett át, hogy lassan már én is kezdtem azt kívánni bárcsak ne jöttem volna ide.

- Még egyszer… ki nem… merd… ejteni… nekem… annak… a lotyónak a nevét. – lotyó? Néztem nagyokat, mert tényleg nem értettem semmit. Kevin akit a világ legnagyobb antialkoholistájának ismertem meg most szó szerint bűzlik a piától és ócsárolja a feleségét. Ez hihetetlen. Mi történt itt a keresztelő óta?

- Kevin most szépen lenyugodsz, és elmondasz nekem mindent. – terelgettem őt a nappaliba.

- Nem … akarok lenyugodni. – és már nyúlt volna a konyakosüvegért. Ahogy így szétnéztem a szobában megállapíthattam, hogy Kevin egy éjszaka alatt fúl kiürítette a bárszekrényt. Mindenfelé piás üvegek hevertek, és nem éppen a legolcsóbbik fajtából.

- Kevin hagyd abba a vedelést. – kaptam el előle az üveget.

- Te csak ne szólj bele az életembe. – ez volt eddig az első összefüggő mondata. – Nem vagy az anyám.

- Hát örülhetsz is neki, hogy nem ő van itt, mert most biztos gazdagodnál egy jó erős nyaklevessel.

- A nők csak… erre képesek… fájdalmat okoznak. – most telt be a pohár, bementem a konyhába és egy jó nagy adag pohár vízzel tértem vissza, amit szépen Kevin arcába öntöttem.

- Ez …most mire volt jó. – prüszkölte fulladozva.

- Arra, hogy végre kijózanodj. – teljesen nem lett ugyan józan de legalább már nem nézett olyan bambán , mint amikor ajtót nyitott. – Most elmegyek és csinálok neked egy extra erős kávét, te meg menj el és tusolj le. – azt már tényleg nem akartam hozzá tenni , hogy iszonyatosan bűzlesz , mert képes lenne és zokon venné.

Hála istenek ezt már nem firtatta külön megjegyzésekkel és egy szó nélkül elment lezuhanyozni. Miután visszajött egy fokkal jobban nézett ki, de igazán csak akkor került elfogadható állapotban, amikor megitta az extra erős, speciálisan ilyen alkalmakra kifejlesztett kávémat.

- Atya úr isten! Alice mi a fene volt ez a borzadmány? – az egész arca megrándult, miközben kiejtette a szavakat.

- Én egy szóval se mondtam azt, hogy jó lesz íze – tártam szét megadóan a karomat - egyébkent meg aki éjjel nagy legény tudott lenni az legyen nappal is az. – tudom nem szép dolog kioktatni, de a részeg embereknél csak egy valamit utálok jobban a finnyásakat - Most pedig elmondasz nekem mindent töviről hegyire. – ültem le elé, mint valami vallató személy a krimi sorozatokban.

- Minden azzal kezdődött, hogy nektek babátok lett. Utána változott meg minden. Dani teljesen rögeszméssé vált, bizonyos dolgokban. Ugye tudod mikben? – a szexre gondolt, így csak bólintottam, hogy vettem az adást, és folytathatja. – Ezt még valahogy megtudtam emészteni de ezután minden a teljesen a visszájára fordult, mintha nem is lettünk volna házasok , teljesen elzárkózott előlem. Szerinted ebből mire következtet normális ember, egy férj? Arra hogy a párja máshol keresi meg azt, amit tőle nem tud megkapni. Ezután figyelni kezdtem Danit, sőt volt amikor követtem is, és nem fogod elhinni, de majdnem minden útja a nőgyógyászához vezetet. Először nem is volt semmi gyanús a dologban, de amikor egy nap többször is láttam őt eltűni kezdett valami derengeni. Végül rájöttem, hogy ő és a kis nőgyógyász a hátam mögött összeszűrték a levet. Tegnap pedig már nem bírtam nézni a kétszínűségét és beolvastam neki. – amikor Kevin meglátta az elhűlt arcomat egyből védekező állásba váltott - Vagy szerinted továbbra is el kellett volna tűrnöm, hogy egy olyan nővel legyek együtt, aki nap, mint nap megcsal? – ez a Kevin mekkora egy idióta barom. Most komoly azt hitte azért jár Dani gyakrabban nőgyógyászhoz mert megcsalja?

- Kevin te most valamit iszonyatosan félreérthettél.

- Ne mentegesd őt, egyáltalán nem érdemli meg, és ha nagyon tudni akarod, akkor ő maga ismerte be. – ez kezd egyre érdekesebb lenni.

- Szó szerint oda állt eléd, bejelentette hogy megcsalt?- kérdeztem hitetlenkedni.

- Mit gondolsz? - úgy nézett rám, mint valami eszelősre - Jó hogy nem, de amikor rákérdeztem nem tagadott semmit. – miért érzem azt, hogy ezek itt valamit nagyon elszúrtak egymással. – Sőt, hála Istenek már el is ment, és magával vitte az összes cuccát. – kidobta a házból? Esküszöm itt szinte leszakadt az állam a döbbenettől. Kevin, az a Kevin akit én ismerek kidobta a házból a feleségét?!

- Kevin nem akarlak kiábrándítani, de tegnap életed egyik, ha ne a legnagyobb hibáját követed el. Dani nem azért járt a nőgyógyászához naponta mert viszonyt folytatott vele hanem azért , mert problémái voltak. – még itt is elég kétkedő fejet vágott.

- Na persze égető problémái lehettek. – szólt közbe gúnyosan.

- Azok is voltak, vagyis még mindig azok. Kevin, Dani nem azért járt a nőgyógyászhoz, mert annyira akart, hanem azért mert kétségbe volt esve. Tudta hogy valami nincs rendben vele, ezért kivizsgáltatta magát, és kiderült hogy igaza volt. Az orvos megállapította, hogy meddő.