Megbélyegezve 27. rész

27. rész


Alice szemszöge
Éppen a legszebb álmomat álmodtam, amikor valaki, nem tudom ki, egy meteor berobbanásának az erejével ráugrott a derekamra.


- Alice, Alice ébresztő. – a fenébe nagyon szeretem Frankit, de most azonnal lecsapom, ha nem hagyja ezt azonnal abba.


- Hagyjál, aludni akarok. – nyögöm hangosan és a fejemre húzom a paplant. De várjunk csak, mit keres itt Frankie?


- Az esküvő! – kiáltottam fel hangosan, mire a jelenlévő barátnőimből kitört a röhögés.


- Ügyes voltál Frankie .- dicséri meg legkisebb fiát Danise. Bár azért szebb ébresztőt is el tudtam volna képzelni a mai napra.


- Ugye még nem vagyok késésben? – kérdezem meg a hölgykoszorút, hot komás égnek álló hajjal.


- Nem szívem, direkt hamarabb jöttünk, hogy mindenre legyen időd. – legalább van aki figyel mindenre helyettem is , mert ha rajtam mulana én még az esküvőmről is elkésnék.


- Akkor én elmegyek fürdeni, hátha attól magamhoz térek. – bukdácsoltam el álmosan a fürdő ajtajáig.


- Vajon mitől ilyen álmos? – kérdezi ártatlanul Dani.


- Szerinted?- kiabálok ki neki a fürdőből. Tegnap Dani egy olyan lánybúcsúztató partit tartott, hogy ilyet még szerintem Amerika nem látott. Volt itt minden, amit ellehet képzelni, világító limuzintól a vetkőzős fiukig, sőt még egy szexi fehérnemű boltba is elcibáltak a lányok.


- Mivel kezdjük?- kérdeztem most már fitten és üdén a gyors zuhanyzástól.


- A fehérneművel, de a mennyasszonyi ruhát csak később vedd fel, ha mindennel készen leszünk, mert bármi lehet vele. – hát én se szeretném, ha valami folt vagy gyűrődés lenne rajta az esküvő előtt.


- Oké. – és már mentem is vissza a fürdőbe felvenni a hivatalos nászéjszakára tervezett fehérneműemet. Azért veszem fel már most, mert fogalmam sincs meddig tart majd a buli, és jó lenne nem ezzel vacakolni a legvégén. A fehérnemű színe természetesen fehérszínű volt, bár vékony selyemszálakban az anyag mentén csillogót némi ezüst is. A bugyi része is ezzel megegyező volt, bár itt is a csipke és a selyemszalagoké volt a szerep. Szerintem ízlésesen választottam, se nem túl ízléstelen se nem túl konzervatív, remélem azért Nicknek is tetszeni fog. Efelé most még felvettem egy egyszerű szatén hálóinget, majd kimentem a többiekhez.


- Ezzel is meglennék. – húztam ki magam, mintha valami nagydolgot vittem volna véghez.


- Melyiket választottad? – kérdezi a fülembe súgva Dani.


- A fehéret, természetesen. Remélem nem gondoltad komolyan, hogy a tegnap általatok választott darabban fogok megházasodni? – néztem rá kétkedve.


- Nem , csak kíváncsi voltam , hogy megfordult –e a fejedben. – nevetett fel az abszurd ötleten.


- Haha. Ha majd prostinak akarok állni az, lesz az első dolgom, hogy föl vegyem. – lehet, hogy drága volt az a fehérnemű, de iszonyat ízléstelen.


- Jó csak vicceltünk nyugi.


- Most nem vagyok vicces kedvemben. – nyűgösködtem, jelen pillanatban majd felrobbanok az idegeskedéstől.


- Nyugi Alice, Nick ott fog várni az oltárnál, ebben biztos lehetsz. – ha ezt nem Frankie mondja, akkor el se hiszem. Nagyon komolyan jelentette ki, mintha nem is ő lenne a legfiatalabb a családban. – Viszont te akkor is az én első számú barátnőm maradsz, Nick ezt a posztot nem veheti el tőlem. – mindannyian hangosan felnevettünk Frankie akaratosságán.


- Szerintem Nick, nem akarja majd meggátolni kettőnk szoros kapcsolatát. – feleltem visszatartott nevetéssel. Hihetetlen, de Denise ösztönösen ráérzett, mivel és kivel lehet engem megnyugtatni, mert ezért hozta el hozzám Frankiet és ezért nem maradhatott Nikékkel.


- Remélem is. Tényleg Alice táncolsz majd velem? – kérdezi reménykedve.


- Feltétlenül, Nick után te vagy elsőnek feljegyezve a táncfüzetembe. – mosolyogtam most már teljesen megnyugodva.


- Akkor jöhet a következő lépés, a hajad, és a sminked, mivel ezt egyszerre is meg tudjuk csinálni. – sorolta a rám váró eseményeket Denise. A sminkemet nem egy profival, hanem Danivel csináltattam meg, mivel az eddigi munkái mindig nagyon tetszettek. A hajamat viszont már egy szakavatottra bíztam, mivel a fodrászommal elő állt egy meglepő ötlettel.


- Akkor biztos készen állsz rá Alice. – igen ennyit megér nekem az esküvő.


- Miről is van szó?- kérdezet közbe Denise bizonyára nem akart kopaszon látni, ennyi megfeszített munka után.


- Erről, húzott elő egy csomóban lévő barna hullámos hajkupacot. Hajfelvarrás lesz hölgyeim. – válaszolt Edwin a fodrászom a döbbent képekre. - Vagy mit hittek? Tőlem még senki nem távozott elégedetlenül. – kontrázott megjátszott sértődöttséggel - Alice pedig legkedvesebb vendégem, természetes, hogy a legjobbat akarom neki. Alice drágám nagyon jól áll a rövid haj, de gondolom te se ilyen frizurával álmodtad meg az esküvődet.


- Hát nem. – a műtét előtt szép dús hosszú hajam volt, most viszont csak vállig ér.


- Akkor a vita el van döntve. Nyugodjanak meg, egy óra múlva készen is leszünk. – mivel több segédje is eljött az időhiány miatt. Én ugyan bíztam benne, hiszen tényleg nagyszerű frizurákat készített, de a lányok elég szkeptikusan álltak az esküvő előtti hajnövesztésemhez, Frankie arcáról nem is beszélve. Szegénynek szerintem egy életre elment a kedve a fodrászoktól.


- Készen vagyok. – hallottam meg egy óra üldögélés, tépés, és nyúzás után a megmentő szavakat.


- Hála istenek. Mikor nézhetem magam? – kíváncsiskodtam, mert, még jó formán semmit nem láttam magamból.


- Majd ha rajtad lesz a ruha is. – válaszolta elégedetten Denise, ezek szerint sikerült a hajátültetési projektünk.


- Akkor segítenétek felvenni. – kértem őket, mivel a ruha hátulján volt a zipzár, amit segítség nélkül sehogy se érek el.


- Persze. – válaszolta egyszerre Dani és Denise. A mennyasszonyi ruha rám adása után, a lányok könnyzáporban törtek ki.


- Jaj Alice, annyira gyönyörű vagy. – csuklik el elérzékenyülten Denise hangja miközben szemét a papír zsebkendő szélével törölgeti. – Nálad jobb mennyet nem is kívánhattam volna Nick számára. Tényleg nagyon örülök, hogy a családunk tagja leszel. – ölel át mindannyiunk édesanyja szeretetteljesen, amihez később Dani is kapcsolódik.


- Na de Alice, te neked nem szabad sírnod, elmosód az egy órás munkámat. – szólt rám megrovóan Dani, így sikerült nagy nehezen visszatartani a kikívánkozó könnyeimet.


- Menjünk vissza különben a többiek még azt hiszik meglógtunk az esküvőről.


- Jó, menjünk. – válaszoltuk egyszerre Denissel.


- Á, Alice meseszép vagy, de ehhez a ruhához nem egyenes haj illik, gyere ide és gyorsan begöndörítem. – úgy látszik Edwin fantáziáját is megmozgatta a ruha, pedig ő nem is a női nemhez vonzódik.


- Jó de csak gyorsan. – figyelmeztette Denise idegesen.


- Asszonyom jó munkához idő kell. – sündörgött gyorsan körülöttem Edwin. Miközben mintha Denise felöl azt hallottam volna, hogy pocsékhoz meg még több.


- Alice, drágám ezt tőlem és a családtól kapod, így lesz rajtad valami régi. – nyújt át felém egy fényes dobozt Denise. Mikor kinyitottam nem is akartam elhinni, hogy ezt tényleg nekem akarják adni.


- Ez gyönyörű, nagyon szépen köszönöm. – mivel a dobozkában egy igazgyöngyökből álló nyaklánc sor volt.


- Felteszem neked. – vette ki pótanyám a dobozából, hogy a nyakamba helyezhesse.


- Oké, ezt viszont tőlünk kapod Kevinnel. – nyújt át felém egy újabb kisebb dobozt Dani.


- Hű, Dani ezt nagyon szép. Köszi. – tőle egy fülbevalót kaptam, mivel tudja, hogy imádom a különleges darabokat, és ez most tényleg nagyon tetszett. Ezüstszínű angyalkák ültek a nyaklánchoz hasonló gyöngyszemek tetején egy- egy szívecskét tartottak a kezükben.


- Így van rajtad valami új is. – mosolyog rá elégedetten.


- Igen a kéket már felvettem. – utaltam itt a harisnyakötőre.


- Viszont kell valami kölcsönbe is. Á, meg is van tessék. – nyújt át Denise egy újabb dobozt, úgy látszik ez ma a díszes dobozok napja. – Ezt még én viseltem az esküvőmön , nagyon egyszerű darab , de nekem annak idején nagyon tetszett.


- Huha , akkor tényleg nagyon vigyázok rá. – pattintom fel a ládika fedelét, ami egy számomra nagyon szép tiarát rejtett. Talán ránézésre kevesebbnek tűnt az értéke Dani tiarájánál, de az eszmei értéke sokkalta inkább meghaladja azt. Nagyon örültem neki, hogy Denise nekem adja, még ha csak kölcsönbe is, mert az jelenti, teljesen megbízik bennem.


- Akkor már csak a fátyol van hátra. Hogy szeretnéd, elől legyen vagy hátul? – kérdezte Denise, mert ez általában az édesanyák feladata az esküvő napján, de mivel nekem a sajátom sajnos meg halt így természetes volt, hogy ő rá hárul ez a feladat.


- Hátulra. Látni akarom Nick arcát, amikor meglát ebben a ruhában. – tettem hozzá, meg egyébként is minek lógjon a szemembe.


- Oké. Edwin kérem segítene. – mi a szösz a végén még megbékélnek egymással.


- Persze. – ugrott oda hozzám, hogy szakszerűen fel tudják tűzni a fátylat.


- Váááá Alice álomszép vagy. – csapja össze a tenyerét Edwin, miközben a többiek helyeslően bólintanak.


- Alice te most úgy nézel ki, mint a mesékben a hercegnők. - néz rám áhítattal Frankie.


- Aranyos vagy Frankie, és remélem, egyszer te is megtalálod a hercegnődet, ahogy Nick is.


- Én már megtaláltam – lelkesedik, hogy utána csalódottan hozzátegye - csak Nick lenyúlta. –Frankie ma nagyon elemében van, a jó kedv hála neki adott volt.


- Szívem,Alice kamatostul kárpótolni fog téged. Tudod megígérte, hogy táncol veled. De most már indulni kellene, mert nagyon elszaladt az idő.


- Felőlem mehetünk. – én teljesen nyugodt voltam, már csak arra a pillanatra vártam, hogy az oltár előtt kimondhassam az igent.


- Akkor indulás. – majd mindannyian levonultunk a szépen feldíszített fekete limuzinhoz.






Nick szemszöge






Ilyen izgatott még soha életemben nem voltam. Még egy koncert előtt se izgultam annyira, mint most az oltár előtt.






- Apa késnek. – néztem az órámra, és tényleg vagy már tízperce itt kellene lenniük.


- Fiam nyugodj meg. – veregetet vállon apa. – Alice el fog jönni, egyébként meg nincs esküvő késés nélkül. – ebben lehet valami, de én akkor is jobban örültem volna, ha minden a pontos időben zajlik le.


- Anya most hívott, hogy itt vannak a templom előtt, csak még eligazítja a többieket. – nyugtatott meg Kevin az utolsó pillanatban. Amint beálltam a megfelelő helyre felszólalt az általunk választott közös szám, ami a ceremónia kezdettét jelezte.






A templom ajtajában elsőként Frankie jelent meg, nagyon ügyes volt, és a széles mosolya arról árulkodott, hogy nincs mitől félnem, Alice itt van és szebb, mint valaha. Frankiet néhány másodperc múlva Dani követte, ő is nagyon gyönyörű volt halványkék estélyi ruhájában, de én csak is Alicre vártam.






Majd megérkezet ő is teljes pompájában. Az első pillanatban lenyűgözött, de most egyszerűen sziporkázott a szépsége.






Alice szemszöge






Sikerült, itt vagyok, mosolyogok elégedetten, miközben két oldalról a testvéreim kísérnek az oltárhoz. Mindketten nagyon büszkék voltak arra, hogy megkértem őket, és igazából nem is akartam egyiküket se megsérteni azzal, hogy nem őket vagy csak az egyiküket kérem fel erre a fontos feladatra. Így hármasban vonultunk az oltárhoz, ami már így egymagában elég megdöbbentő lenne, de ehhez szerencsére még társult az eszményi kinézetem is.






Az esküvői ruhámat elég rafináltan varrták meg, de nekem pont ezért esett rá a választásom. Nekem nagyon tetszett a mellrésznél gyöngyökkel kirakott díszítés, majd lentebb a mell alatt elkezdődő és a szoknya közepéig tartó organza anyagú sávok, amelyek előnyösen tűntették fel vékony csípőmet. De ami a ruhában a legjobban tetszett az a szoknya része. Lent is folytatódott a fent található kesze kusza minták gyöngyberakása, amik minden egyes lépésnél csak úgy odavonzották csillogásukkal a vendégek, és a rokonok figyelmét.






Köztük Nickét is, aki tényleg mélyen megbabonázva figyeli minden egyes lépésemet, azóta, hogy átléptem a templom küszöbét. A szeme csillogásából, szavak nélkül ki tudom következtetni, az összes irántam lévő érzelmét, a gyengédséget a törődést és az oldhatatlan szerelmet.






Ahogy oda értünk a fiukkal Nikékhez, Matt és Brad is kezet fogót Nicckel és Brad hivatalosan is Nick kezébe helyezte az enyémet, egy óva intő mondattal, ami nagyjából annyiból állt, hogy meg ne merjen csalni, mert akkor azt istenháta mögé is elbújhat ők, még ott is megtalálják. (hát nem nagyszerű ha két bátyád van:)






- Gyönyörű vagy. – suttogja bele a fülembe, míg a pap elé nem érünk.


- Te is jól nézel ki. – tényleg nagyon elegánsan festett a fekete öltönyében. Ezután mindketten csöndben maradtunk, mivel a pap elkezdte a hivatalos szent beszédét. Én egészen nyugodt voltam egészen egy bizonyos kérdésig, amire egyáltalán nem számítottam.


- Kiadja férjhez ezt az asszonyt?- tette fel a hagyományos amerikai esküvői kérdést a pap, mire bennem szinte meg állt az ütő, ahogy másokban is, hiszen nekem mindkét szülöm meghalt, ezért mindenki számára teljesen egyértelmű volt, hogy senki sincs konkrétan megnevezve erre a posztra.


- Én. - hallottunk meg magunk mellől az erős határozott gyerek hangot. – Frankie most is a legváratlanabb pillanatban kapcsolt, amit én egy gyors puszival díjaztam. A többiek csak boldogan mosolyogtak Frankie váratlan tettén.


- Ő…értem. – nézett le a pap mosolyogva, bizonyára ő se volt felkészülve Frankie válaszára. Ezután a pap felszentelte a gyűrűket, amiket Frankie tartott a kezében egy fehér kispárnán, majd hozzá látott az eskü szövegéhez.


- Azért gyűltünk itt ma össze, hogy tanúi lehessünk e jegyespár házasságkötésének – kezdte a pap, mire újra megszorítottam Nick kezét – Gyermekeim, eljöttetek ide a templomba, hogy az Úr megpecsételje és megszentelje szívetek szeretetét, egyházának szolgája és a hívek közösségének színe előtt. Krisztus Urunk bőséges áldását adja erre a szeretetre. Egy külön szentség kegyelmével gazdagít és erősít meg titeket, hogy kölcsönös örök hűségben vállalni tudjátok a házastársak szent kötelességeit. A házasság szentségének méltósága őszinte szándékot kíván tőletek.


- Nicholas akarod-e feleségedül Aliciát, kitartasz-e mellette jóban-rosszban, hűséges leszel-e hozzá életed végéig, amíg a halál el nem választ?


- Igen. – mosolyog rám, miközben ő is megszorítja a kezemet biztonság kép. - Ígérem, hogy tisztelni, és szeretni fogom, amíg a halál el nem választ bennünket egymástól.


- Alicia, akarod-e férjedül Nickolast, kitartasz-e mellette jóban-rosszban, hűséges leszel-e hozzá életed végéig, amíg a halál el nem választ?


- Igen. – válaszoltam határozottan, mert ennél még soha nem voltam biztosabb magamban és a döntésemben. - Fogadom, hogy tisztelni, és szeretni fogom, amíg a halál el nem választ minket.


- A gyűrűket kérem. – Frankie azonnal mellettünk termet, és átadta őket a papnak. Ezután a pap Nick felé nyújtotta őket.


- Viseld ezt a gyűrűt szeretetem, és hűségem jeléül – mondta lágyan, miközben jobb kezemen lévő gyűrűs ujjamra húzta fel a gyűrűt.


- Viseld ezt a gyűrűt szeretetem, és hűségem jeléül. – húzom fel én is a gyűrűs ujjára a gyűrűt.


- A rám ruházott hatalmamnál fogva házastársaknak nyilvánítalak benneteket, Isten, és ember előtt. Aki ellenzi ezt a házasságot, most szóljon, vagy hallgasson örökre. – hál istenek senki se emelt szót, még Joe se, amit jelen pillanat nagyra tudtam értékeltem. – Megcsókolhatod a mennyasszonyt.






- Szeretlek drága feleségem. – most először nevezett a feleségének, és határtalanul boldoggá tett vele.


Életem legszebb csókját kaptam abban a másodpercben, ahogy az ajkaink összeértek Nickkel. Abban a pillanatban tényleg nem éreztem a minket körbevevő embereket csak arra a csodálatos érzésre koncentráltam, amit Nick akart felém közvetíteni a szeretettével. Ezután szétváltak az ajkaink, és mi újra az éljenző tömeg kellős közepén találtuk magunkat.


Nick a karjába fűzött és így léptünk le közösen az oltár emelvényéről. Az első sornál már vártak minket Nick szülei, akik könnyek közt öleltek át mindkettőnket. Ezután fogadtuk a vendégek népes sorát, amit én már nagyon untam, de nem adtam semmi jelét. Végül rizsdobálással és hangos éljenzéssel léptük át a templom kapuját.






- Figyelem, fényképezés következik – természetesen minden képen mi pózoltunk középen Nickkel, és nekem minden hím nemű egyeddel le kellett magam fotóztatni. A végén már nem is mosolyogtam csak álltam ott a fényképezésre váró alany mellett.


- Ennyi volt – csendült a fényképész hangja - köszönöm az ifjú párnak a segítséget. – még jó, mert több vakút már nem viseltem volna el, már így is teljesen csillagokat látok.


- Á,á Alice neked van még egy kötelességed. – ne már? Mit kell még a templom előtt megtennem?


- A csokrodat el kell dobnod. – ja, hát ez aztán igazán nem kerül sokba, bár nagyon tetszett az egyszerű fehérrózsákból álló csokrom, de a hagyomány az hagyomány.


- Akkor minden hajadon és elvált lány álljon a hátam mögé. - és egy szép laza csuklómozdulattal megváltam kedvenc csokromtól, ami egy kislány kezébe repült. Nem ismertem közvetlen, de annyit tudtam róla, hogy Miley Cyrus kistestvére, és igazán aranyos volt, ahogy Frankire nézett a csokorral a kezében.


- Gyere szívem menjünk haza. – jött oda hozzám megmentőként Nick, majd a többieket figyelembe se véve beszálltunk abba a limuzinba, amivel mi csajok jöttünk.


- Milyen érzés Mrs. Jonasnak lenni? – kérdezi azonnal Nick, mintha nem tudná rá a választ.


- Isteni. – mosolygok rá, mire válaszul apró csókokat kapok a számra és a nyakamra- az ember nem is tudja mennyit jelenthet egy név. Nagyon örülök neki, hogy a családotok részese lehetek.


- És neked milyen érzés, hogy ilyen koloncot vettél a nyakadba? – kérdezek vissza viccesen.


- Hát, több ember lenne boldog, ha ilyen kolonc lógna a nyakán. – simít végig a derekamon, mire rajtam kellemes borzongás fut végig.


- Nick, nagyon jól esik, amit csinálsz és nem is állítanának meg, de még vár ránk egy egész délutánnyi jó pofizás. És elég kellemetlen lenne ezt úgy végig ülni, hogy közben teljesen fel vagyok tűzelve.


- Jól van, igazad van, de ezt este bepótoljuk. – húzódik kicsit messzebb tőlem.


- Abban biztos lehetsz. – mosolygok rá, mielőtt még megcsókolnám.






A limuzinnal negyed óra múlva meg is érkezünk Nikék házához, amit most az esküvő miatt teljesen beborítottak virágokkal. Tényleg amerre csak néztem fehérrózsák liliomok és kamillák pompáztak.






- Úgy látszik Denise kiabálása tegnap hatásos volt. – jegyeztem meg mielőtt még Nick ölébe kapva át nem emelt a ház küszöbén.


- Az biztos, anyával nem érdemes packázni. – gondolom ő is találkozott már Denise gyilkos oldalával.


- Hát erre bizonyára ők is rájöttek. – nevettünk fel egyszerre.


- Ti aztán nem semmik vagytok. – hallottuk meg Dani és Kevin hangját.


- Miért is?


- Egy szó nélkül ott hagytatok minket. – válaszolta készségesen a betoppanó Denise.


- Csak kicsit egyedül akartunk maradni, és fel akartunk készülni a partira. – puhította Nick a többieket.


- Végül is friss házasok. – jelentette ki id. Kevin.


- Alice. – húzogatta a szoknyám szélét Franke.


- Mit szeretnél Frankie? – guggoltam le hozzá.


- Azt ígérted táncolunk. – jaj de édes mondta, el kell tőle olvadni.


- Frankie azonnal a tiéd vagyok , csak át kell előtte öltöznöm , mert nagyon kényelmetlen ez a ruha. – amennyire szép egy esküvői ruha annál kényelmetlenebb. – De miért nem táncolsz azzal a kislánnyal előbb? – bökök a háta mögé.


- Vele? – nézz rám megijedve.


- Igen. – kezdem azt hinni, hogy valami rosszat mondtam.


- Inkább megvárlak téged. – hát ez nem jött be.


- Jó, akkor mindjárt itt vagyunk. – azért beszéltem többes számban, mert magammal húztam Danit is.


- Én miért is jöttem veled?- kérdezi értetlenül.


- Mert nem nőttek polipkarjaim és nem tudom hátul lehúzni a zipzárt.


- Ja jó. – a segítségével pillanatok alatt át tudtam öltözni az egyik ruhából a másikba. Az új ruhám egy térdig érő vörös selyem költemény. Amelyet mell rész alatt egy píros rózsa díszit.


- Köszi ez sokkalta kényelmesebb. – majd megszabadultam a fejemet szúró fátyoltól és tiarától.


- Gyere menjünk le. Frankie már biztosan tűkön ülve vár rád.


- Annyira aranyos. Remélem ha lesz gyerekem akkor az olyan lesz , mint Frankie.


- Ennek én is örülnék. – vágta rá azonnal Dani. Miután leértük nagyjából már mindenki visszaszivárgót Nickék házába.


- Alice, na végre , már halálra untam magam. – fut oda hozzám azonnal Frankie.


- Kicsim Alicnek a szokás szerint először Nickkel kell táncolnia, utána azzal táncolhat, akinek megígérte. – csillapította Denise Frankie buzgóságát.


- Nem igaz, hogy Nick megint megelőzött. – ezt akár Joe is mondhatta volna.


- Gyere öcskös, menjünk enni egy szelet tortát. – Joe legalább megkíméli magát a látványunktól.


- De utána Alice velem táncol. – jelentette ki határozottan.


- Megígérem.


- Gyere Alice menjünk. – a tánc elég jól sikerült, bár a sikerünket elsősorban Nick köszönhetjük.


- Aliecnél most már én következem. – Frankie enyhén dühösnek nézett ki és meg is tudom érteni, szegényt ma mindig félre löktük egy kicsit.


- Igazad van, te következel. – Frankievel szerencsém volt, mert egy tipikus lassú szám ment ennek ellenére mindenki a mi kettősünket nézte.


- Alice mikor akarod a meglepetés előadásunkat előadni? – kérdezte izgatottan segítő társam.


- Felőlem a táncunk után is előadhatjuk, ha neked így megfelel.


- Meg. Kíváncsi vagyok milyen képet fog vágni Nick.


- Na arra én is.


- Szabad a következő táncra? –még ha ismerném se mondanám azt neki, hogy igen.


- Sajnos most nem érek rá, mert van egy meglepetésem, amit át kell adnom a férjemnek. – mosolygok rá ellenállhatatlanul, miközben behúznék neki, mert egyfolytában a mellemet bámulja.


- Gyere Frankie. – fogtam kézen őt, majd egyenesen a színpad felé tartottunk, ahol én meg is ragadtam a mikrofont.


- Öhm, - egyből mindenki ide kapta a fejét – remélem mindenki nagyon élvezi a partit, mert én és Frankie készültünk egy kis meglepetéssel Nicknek. – Frankie időközben idehozta a gitárját, amit még a bátyaitól kapott a hetedik születésnapjára. – erre már tényleg mindenki kigúvadt szemekkel figyel.


- Remélem tetszeni fog szívem, ja és még most szólok, hogy nem vagyok egy Whitney Houston. Gyerünk Frankie kezdheted. – Frankien tényleg látszott, hogy zenész családból származik, mivel profi módon kezdte el pengetni a húrokat.






- Hajszol a kérdés! Ki az, kit melléd rendel az ég? S mennyi évet kell várnom még arra, hogy lássam az út végét? Mond, mit érhet, az a tegnapi könny, az a tegnapi ébredés? Az a csók mit adtál, s az a szó mit kaptál? – próbáltam nem hamisan énekelni, és tartani az ütemet Frankievel, aki tényleg becsületesen segített nekem mindenben. Ő segített a szöveg megírásában a megzenésítésében is, sőt a legvégén még azt is felajánlotta, hogy gitárral is kísér.










Fényből éj lesz, éjből fénylő végzet!Társad lennék az volna jó, nem egy idegen utazó.. – a szövegírásnál rengeteget töprengtünk Frankivel, de abban mindketten megegyeztünk, hogy csak profi munkát adunk ki a kezünk közül, és a hallgatóságon végig nézve ez teljes mértékben sikerült.






Refrén:


Holnaptól minden szép, érted én változnék! Holnaptól minden más! Te vagy érzem a megoldás! Holnaptól minden szép, többé nem lázadnék! Holnaptól minden más! Te vagy a végső megoldás! Veled minden más.. Ha szíved mélyén éppen rólam álmodnál.. – és ez tényleg így van, holnaptól kezdve minden más lesz.










Tudom a választ, Te vagy kit mellém rendel az ég! Még eléget az a mosoly, mit kaptam én a tegnapért! Megtaláltam, azt a gyönyörű édes, igazi létezést és az amit adnál, nem kell több annál! – Itt szépen elkezdtem közelíteni az én egyetlen megdöbbent férjemhez. Olyan aranyos volt, hogy menten elnevetném magam, ha nem éppen a mikrofonnal a kezemben énekelnék. Szegény biztos nagyon megdöbbent az egyéni produkciónkon.






Fényből éj lesz, éjből fénylő végzet! Társad lennék az volna jó, nem egy idegen utazó. – itt már előtte állok és összekulcsolom a kezünket.






Várlak még! Érted még változnék! Várlak még! Minden más lesz holnap!






Holnaptól minden szép, érted én változnék! Holnaptól minden más! Te vagy érzem a megoldás! Holnaptól minden szép, többé nem lázadnék! Holnaptól minden más! Te vagy a végső megoldás. – az utolsó akkordok befejezése után szenvedélyesen megcsókoltam, mire ő egy kis fáziskéséssel, de válaszolt.

Szerintem észrelehet venni , de ha nem akkor szólok hogy ez az én általam favorizált Alice arca.