Megbélyegezve 28. rész

Nehéz szülés eredménye ráadásul kétszer kellett megírni , szóval ha lehet akkor véleményezzétek.

28. rész




Nick szemszöge



A parti kezdete elég döcögősen alakult, mivel se nekem, se Alicenak nem volt semmi kedve ünnepelni, sőt ehhez a kedvtelenséghez társult Joe savanyú ábrázata is. Joe tegnap óta változott meg teljesen, sokkal csendesebb, és visszahúzódóbb lett, ami őszintén bevallom meglepett , mert ez a viselkedés is csak azt támasztja alá , hogy Alice többet jelentet neki mint azt bárki is gondolta.






Viszont most már nincs visszaút, Alice az én feleségem, hivatalosan is, és ezt mindenkinek figyelembe kell vennie, még a saját családtagjaimnak is.






Amint ezen a csodálatos megállapításon morfondíroztam, hirtelen Alice hangja ütötte meg a fülemet.






- Remélem tetszeni fog szívem, ja és még most szólok, hogy nem vagyok egy Whitney Houston. Gyerünk Frankie kezdheted. – lemaradtam, mi fog nekem tetszeni? És egyáltalán miért van Frankie kezében gitár?






A válasz a kérdéseimre elég gyorsan érkezett meg. Frankie és Alice együtt egy csodálatos zenei produkciót mutattak be nekem. Alice hangja nem volt éppen túl lágy, de ez csak javított a produkción, mivel a zenei hangzás miatt, egy kicsit érdesebb rockosabb hang hozta ki azt a maximumot, amit a dal rejtett magában. Frankie is nagyon ügyes volt, látszott rajta, hogy rengeteget készült a mai napra, Aliccel együtt. Ezután már csak a dalszövegére koncentráltam, amit ha jól vettem ki, Frankie és Alice együtt alkottak, mivel a dal mindenegyes sora a kettőnk közös életét szimbolizálja, a múlttal, a jelennel és a jövővel együtt.






A meglepetés dal bejezése után bónusz csókot is kaptam, amire az első meghökkenésem miatt nem tudtam azonnal reagálni, de miután konkretizáltam magamban a dolgokat, egyből viszonoztam feleségem csókját.






- Na, hogy tetszett a meglepetésünk? – kérdezi izgatottan Alice, tőlem egy kicsit ellépve, hogy azonnal meg tudja fogni a hozzá lépő Frankie kezét.


- Eszméletlenül …- itt egy kis hatásszünetet tartottam , mivel látom , hogy majd kifúrja az oldalukat a kíváncsiság. – jók voltatok. – Alice arcán lehet látni, hogy mázsás kövek hullának le a szívéről.


- Ilyet még egyszer ne csinálj. – legyint meg a fejemet viccesen Alice- Óriási lámpalázam volt, de legalább mos már tudom mit kell neked nap, mint nap átélned. – szegény látszott rajta, hogy nincs hozzászokva a színpadi szerepléshez.


- Szerintem nem látszott rajtad, hogy izgultál volna, és a többiek tapsából ítélve sem vagy egy reménytelen esett.


- Kösz, ez most emeletesen megemelte az egómat. – ajándékoz meg Alice azzal a mosolyával, amit csak rendkívüli esetekben lehet az arcára varázsolni - De igazából minden érdem Frankie illeti. Ő segített mindenben a kezdetektől fogva.


- Á, így már értem mért kellett folyton kettesben lennetek, és én még azt hittem Frankie csak játszik veled. – tényleg hitetlen volt, én hoztam vittem Frankit Alichoz, de fogalmam se volt róla mit tudnak olyan sokáig kettesben csinálni.


- Ez szép tőled, azért mi is el tudjuk tölteni hasznosan az időnket, ugye Frankie? – néz le rá kérdőn.


- Igen. Alice megtanított focizni, én meg cserébe segítettem neki dalszövegében. – a kis gyakorlatias.


- Alice, Alice. – érkezik meg hozzánk Mark Alice keresztfia. – Táncolsz velem?


- Persze, azonnal. – válaszol neki kétségbeesve, eddig csak sejtettem, de most már biztos vagyok benne, hogy az én drága Alicem egyáltalán nem tud táncolni. – Ha a táncnak vége van, valahogy lépjünk le. – súgja bele a fülembe Alice, mielőtt még Mark elrángatná a parkett felé.


- Csak én látom úgy, vagy szerinted is botlábú Alice? – teszi fel a csalafinta kérdést Frenkie félrebillentett fejjel, miközben árgus szemekkel figyeli szerelmem minden egyes félre sikerült lépését.


- Talán egy kicsit ügyetlen, de nem is azért vettem el, mert a parkett ördöge.


- Hüm, ez igaz. – állapítja meg nagy bölcsen - De ha már itt tartunk, te nem elvetted, hanem lenyúltad Alicet, méghozzá tőlem. – tessék, milyen jó, hogy nincs még egy negyedik fiútestvérem, akkor vele is leállhatnék vitatkozni.


- Frankie , Alice egy önálló lény, saját akarattal, ezért őt nem lehet csak úgy ”lenyúlni”, másrészt imád téged, ezért akkor és ott találkoztok, ahol csak akartok.


- Biztos? Nem versz át? – kérdezi összehúzott szemöldökkel.


- Nem verlek át, ebben biztos lehetsz.


- Jól van, de arról ne is álmodj, hogy több lányt bemutatók neked. – teszi hozzá duzzogva.


- Ezután már aligha érdekelne bármilyen lány. Én megtaláltam azt, akit egész eddigi éltemben kerestem, és hidd el, őt nem dobnám el semmilyen másik nőért sem.


- Reméltem is, hogy ezt mondod. Különben hiába lennél a bátyám, úgy sípcsonton rúgtalak volna, hogy azt egy életre megemlegeted. - még ilyet, Frankieben szerintem kicserélődtek a Jonas és a Shellman gének.


- Kösz, jó tudni. – vágtam vissza nyersen.


- Hogy érzi magát az újdonsült férj? – jött oda hozzánk Kevin és Dani.


- Jól, nagyon jól. Ha tudtam volna, hogy ilyen érzés házasnak lenni, már hamarabb elvettem volna Alicet. – válaszoltam őszinte mosollyal.


- Ezt igazán jó hallani. Szerintem jobb párt nem is találhattál volna magad mellé. – lelkendezik Dani.


- Tényleg egyébként segítenek, kellene. Aliccel együtt szeretnénk már elmenni, de nem hagyhatunk csak úgy mindent.


- Ezért azt akarod, hogy falazzunk nektek, legalábbis addig, míg mindenki józan. – ezért szeretem Danit, mindig pontosan jól látja a dolgokat.


- Eltaláltad.


- Nick, anyáék nagyon mérgesek lesznek, ha észreveszik, hogy csak úgy elmentettek. – aggódik azonnal nyuszi bátyám.


- Lehet, de úgyse leszünk itt, hogy ezt megtudjuk. – akkor én és Alice rég a mézesheteinket fogjuk tölteni.


- De mi igen! – vág vissza nyűgösen Kevin.


- Ugyan szívem, ha el akarnak menni, akkor menjenek. Egyébként is, ez az ő esküvőjük. – néz fel Dani boci szemekkel Kevinre.


- Jó azt csináltok, amit akartok. – sóhajt fel minden mindegy alapon testvérem.


- Hu. Mond, hogy elintéztél mindent. – jött vissza kimelegedve Alice – több táncot nem bírok elviselni ezen a napon.


- Kevinék megígérték, hogy majd segítenek elsimítani a dolgokat utánunk. – mosolygok hamisan.


- Tényleg? – nézz rájuk megkönnyebbülten. – Most megmentettétek az életünket.


- Ugyan. Semmiség. – válaszolja legnagyobb megdöbbenésemre Kevin.


- Akkor mi Angolosan távoznánk is. – néz huncuton Alice bátyámra és annak feleségére, miközben maga után húz, a kint álló limuzinhoz.










Alice szemszöge






Végre a limuzinban ülünk újra, ami ha minden igaz, haza visz minket, vagyis hozzám, mivel saját házunk még nincs. Nem mintha nem akartunk volna venni, csak egyszerűen nem maradt rá semmi időnk. Nick egyfolytában az új lemezükön dolgozott, én meg egyik gyógytornáról jártam a másikra, miközben még az esküvőt is meg kellett szerveznem.






- Min gondolkozol ennyit? – upsz, kicsit elbambultam.


- Csak azon, hogy mennyire elfoglaltunk voltunk az utóbbi időben.


- Hát elég hajtós időszakon vagyunk túl mindketten, de most egy kis ideig biztos nyugtunk lesz.


- Egy kis ideig? Mennyire kicsi az a kicsi? – csak, hogy tudjam, mire számíthatok.


- Alice muszáj erről most beszélnünk? – húzódik el tőlem.


- Nem illik kérdésre kérdéssel válaszolni, és igen muszáj. – még jó, hogy tudni akarom.


- Két hét. Utána újabb turnéra kell mennünk, most lett kész az új album, muszáj népszerűsítenünk. - ez elég kiábrándító információ volt.


- Értem. – csuklót el a hangom keserűen.


- Jaj Alice, ezzel nem változik meg semmi, te ugyanúgy velem leszel. Nem hagylak itt. – ölelt újra szorosan magához.


- Én nem akarok innen elmenni. – Nick olyan hírtelen húzódott el tőlem, mintha tüzes vassal fenyegettem volna meg.


- Mi? De miért? – néz rám értetlenül.


- Egész életemben azt otthont kerestem, azt a helyet ahol békében és nyugodtan élhetek, és most megtaláltam, ezért nem akarok innen elmenni. Másrészt szeretnék tovább tanulni, és jó lenne végre a jogosítványt is megszerezni. – tudom, hogy az előre vetítet álmaiban ez nem így szerepelt, biztos azt gondolta, hogy az esküvő után már önálló akarat nélkül követem őt, mint egy kis pincsikutya.


- Alice, most döntés elé állítasz? - miért néz rám ilyen kétségbeesetten?


- Nem. Egyszerűen csak elmondtam azt, amit érzek, ettől még minden maradhat ugyanúgy.


- Alice, ha nem jössz velem, semmi sem fog ugyanaz maradni. Én az év nagy részében turnézok, akkor nem tudok itt lenni veled. – emeli meg a hangját dühösen Nick.


- Megoldjuk, ígérem. – bújtam oda hozzá.


- De hogy?


- A sulit felvehettem levelezősre, a jogsit meg megszerezném gyorsan, ha segítesz. – simítottam végig incselkedve ajkaimmal a nyakán.


- Alice nem ér befolyásolni. – bosszúsan válaszol, de mégse tol el magától, ezek szerint jól esik neki a kényeztetésem.


- Na mit mondasz? Egyez bele. – néztem rá kiskutya szemekkel.


- Nem tudom, nem akarlak itt hagyni egyedül. Mi lesz, ha történik veled valami, amíg nem vagyok veled, nem, nekem ez nem tetszik. – olyan aranyos, ahogy viaskodik magával.


- Nick, más házaspárok se töltik az összes idejüket együtt, nagyon sokan élnek távkapcsolatban. – ha belegondolok Amerika lakosságának a negyede biztos, a katonaság miatt.


- De mi nem vagyunk olyanok, mint ők! – vág azonnal közbe dühösen - Nekünk meg van minden lehetőségünk arra, hogy együtt éljünk, csak te makacskodsz. – Nick kezd egyre idegesebb lenni.


- Nick, ha te lennél én az helyzetemben, nem szeretnél tovább tanulni? – nem értem miért viselkedik így, eddig mindent meg tudtunk beszélni egymással.


- Nem. – ez kicsit gyorsan érkezett, ahhoz, hogy hihető is legyen.


- Szívem zárjuk rövidre ezt a vitát, én maradok és kész. Ha lesz idő, akkor repülni fogok hozzád, ami valószínű elég sok lesz, mivel csak hétvégén egyszer lesznek óráim.


- De ez akkor sem ér fel azzal, hogy velem vagy. – vág csalódott képet.


- Majd megoldjuk valahogy. Észre se fogod venni és már ott is vagyok nálad. Na de most ne foglakoz ilyenekkel. – nyomtam egy csókot a szájára. – Inkább szállj ki, mert úgy látom megérkeztünk.






A házba érve Nick is megenyhült, mert a továbbiakban csak velem foglalkozott és nem hozta fel többet a témát. Sőt szerintem taktikái célzattal próbált mindent megtenni, hogy még csak eszembe súlyoson tőle elszakadni. Amit most még hálásan fogadtam, mivel nem akartam vele a nászéjszakákon veszekedni.






Nick szemszöge






Alice ötlete teljesen kihozott a sodromból. Nem is értem egyáltalán, hogy jutahatott ilyen ötlet az eszébe. Én mindent megadok neki, nem kellene tanulnia, dolgoznia meg még annyira sem kellene. Nyugodtan élhetnénk, nem kellene elszakadnunk egymástól, erre ő bejelenti, hogy itt akar maradni. EGYEDÜL. Nem, ezt akárhogy erőltetheti, akkor sem fogom megérteni, elfogadni meg még annyira sem akarom. Ezért ha törik, ha szakad, de meg fogom győzni, hogy semmi értelme ellentmondania nekem. Én vagyok a férje, és kész, most rám kell hallgatnia.






Ezután persze megnyugodtam, mert rájöttem, hogy tudnám az én okos feleségemet meggyőzni arról, hogy semmi helye sincs a katedra mögött.






A házba érve gyengéden ölbe kaptam Alicet, és meg sem álltam vele a hálószobánkig, amit csak a mai estére sikerült anyáékkal szépen kicsinosítanunk. Mindenhol aprólángokkal égő illatos gyertyákat helyeztünk el, és a baldachinos ágyat is sikerült szépen körbehintenünk rózsaszirmokkal.






Innentől kezdve lesznek 18-as részek, aki nem szereti vagy nincs 18 éves az ne olvassa.






A szobába beérve talpra állítottam feleségemet, és apró csókok arzenáljával kezdtem el kényeztetni a füle mögötti érzékeny területet, míg jobb kezemmel ruhán keresztül simogattam végig azokat a területeket, amiket ezentúl csak én érinthettetek meg. Eközben Alice sem maradt tétlen, vágytól remegő kézzel kezdte el kigombolni ingemet. Miután sikerült a megszabadítani fehér ingemtől a nyakamtól kezdve egészen az övemig végig csókolta a mellkasomat, apró kis köröket írva ujja hegyével az ott hagyott pontokra, amivel sikerült megint csak teljesen tűzbe hoznia. Cserébe én se várakoztattam meg feleségemet, könnyedén bújtattam ki a tűzvörös ruhájából, mielőtt még lehúztam volna az oldalán lévő zipzárját. Ahogy a lágy ruha levegőben lebbent, úgy jöttem rá, hogy Alice felöltözve egy vörös rózsaszálhoz hasonlított, míg így majdnem meztelenül leginkább Botticelli, a híres Firenzei festő misztikus múzsájához, Vénusz istennőjéhez.


Alice bámulatosan nézett ki, a teste csak úgy szikrázott a gyertyák fényében, mint egy kaleidoszkóp, ami ezer színnel tölti be a szobát, és a szívemet.


Alice eközben újra a számat ingerelte édes csókjaival, néhol szenvedélyesen, néhol meg éppen csak érintve ajkainkat egymással, mintha amikor az apró lepkeszárnyak egymásnak ütköznek, és tovább lebbenek a levegőben, apró kis suhintásokat hagyva repülés közben. A csók befejeztével feleségem apró kis kezével addig ügyeskedet, míg nem csak az öv, hanem fekete szövetnadrágom is lekerült rólam észrevétlenül.


A fölöslegessé váló anyagok megszabadulása után ajkammal kezdtem el bebarangolni kedvesem, nyakát, majd kissé lentebb haladva fedetlen kebleit vettem kezelésbe. Alice eközben hátamat simogatta gyengéden, majd kicsit erősebben karcolta meg körmeivel, ahogy a melleihez értem.


A kényeztetés után felnéztem Alice szemébe, ahol ugyanazt a szerelmet és szenvedélyt láttam, amit ő is az enyémben. A pillantásuk megszakítása után mindketten lassan bukdácsoltunk el a baldachinos ágyig, melyre lágyan döntöttem le Alicet.


Az ágyra dőlve kezeimmel egyből Alice háta mögé siklottak, ahol némi ügyeskedés árán, de sikerült kikapcsolnom feleségem szexi kis melltartóját. Miután félredobtam, azonnal ajkaimmal kezdtem kényeztetni a kívánatos telt melleket, mely közben beszívtam az édes bőrből áradó rózsa és levendula illatot, amely lefegyverző módon bilincselte le az összes érzékszervemet. A rózsa lágysága és a levendula éles illata csapot össze, édes keveréket alkotva a levegőben, mintegy saját afrodiziákumot alkotva nekem, a következő gyönyörökhöz. Miután Aliceből egy édes nyögés szakad fel, tudtam, hogy jócskán túlszárnyalhatom még ezt a kis akciómat, ha egy kicsit erősebb impulzussal közelítem meg az oly várt gyönyöröket. Ezért jobb kezemmel is simogatni kezdtem Alice felforrósodott bőrét, míg másikkal, amelyik még mindig szabad volt, Alice mellét gyúrogattam és morzsolgattam. Ajkaimmal eközben megállás nélkül ingereltem Alice érzékeny mellbimbóját, ami az apró harapdálásokra megkeményedet. Éreztem, hogy Alice nincs messze teljes gyönyörtől, ezért szabad kezemmel lentebb hatolva ujjaimat becsúsztattam a fehér kis anyag alá, hogy megadjam szerelmemnek azt az eksztázis élményt, ami majd a menyekbe vagy föntebb repítheti. Eközben szerelmem lehunyta szemeit, hogy teljesen át tudja adni magát annak a kéjnek, amit az ő egyetlen férjének, köszönhet. A végső megsemmisülés végül néhány másodperccel később érkezett el Alice számára, aki a fülembe sóhajtva ejtette ki azt a szót, amire a legjobban vágytam: szeretlek. Ezután Alice piheget még egy kicsit, majd átvette az irányítást, gyorsan felült és helyet cserélt velem, így most Alice került felülre én pedig alatta feküdtem.


Kedves feleségem mindent bevetett, amit csak nő bevethet ezen az éjszakán. Alice olyan előzékenyen simult hozzám, majd távolodott el, hogy majd fölrobbantam odalent. Alice ezt észrevéve csak ördögien mosolygót és melleit kidüllesztve előrehajolt, hogy csókot váltsunk. A csók közben kedvesem mellei a mellkasomnak ütköztek, míg visszahajolva formás fenekével ingerelt a végső őrületig. Ezután Alice megkegyelmezve nekem, alsónadrágomat lehúzva, majd kezét visszahelyezve férfiasságomra újra mosolyogni kezdett. Szerintem tudja, hogy ezekkel a lassú simogatásokkal csak egyre inkább feltüzel. És csalódottságomnak hangot adva nyűgösen nyögtem fel. Alice válaszul csak halkan kuncogót, majd ördögi fénnyel a szemében lehajolt meredező férfiasságomhoz, amire én szinte felüvöltöttem. Feleségem mesterien érette a dolgát, nyelvével és kezével is olyan szinten ingerelt, hogy nekem se kellett sok idő, míg elélveztem.


Az előjáték után már egyáltalán nem vártam semeddig, azonnal Alice fölé keveredtem, és apró tangáját letépve róla helyezkedtem a két lába közé. Két kezemet a feneke alá helyeztem és így hatoltam közelebb Alice forró, nedves barlangjához, míg egy erőteljes lökéssel teljesen ki nem töltöttem kedvesem kelyhét. Alice háta a behatolás pillanatában ívben megfeszült, szinte tálcán kínálva fel nekem feleségem csodálatos formás melleit. Eközben szerelmem a derekam köré kulcsolta lábait és a hátamat simogatta szenvedélyesen. Én időközben erőteljesebben fokoztam a tempót, Alicet teljesen kitöltve, apró kis szikrákat gerjesztve az érintkező testrészeinknél. Alice hangos nyögésekkel viszonozta a tempóváltozást, amit az én férfias hörgéseim is követtek, egészen addig, míg meg nem éreztem azt a határt, ahol már nincs visszaút. Testünk egyszerre rázkódott meg, a csúcson egymás kezét összekulcsolva kiáltottunk fel, és egyszerre értük át azt a gyönyörbéli beteljesülést, amit csak az igazi szerelmesek érezhetnek, amikor átlépik azt a határt ,ahol a párok egymás testét körülfonva nem a földön hanem a mennyekben repkednek, egy másik dimenzióban , ahol az apró csillagok a másik testén megvillanó kis izzadságcsépek, és ahol csak a másik létezik és senki más, aki ezt a feledhetetlen érzést meggátolná, vagy aljas módon elrontaná.


Alice a fülemhez hajolt és újra és újra belesuttogta azt a szót, amit akár életem végig képes lennék tőle hallgatni.


- Szeretlek.