Alice szemszöge
A Nickkel való kapcsolatom lassan fél éve tart, és nagyon boldog vagyok. Ennél boldogabb már nem is lehetnék. Nick tényleg nagyon ki tesz magért, amikor csak teheti, velem van. Sőt volt olyan alkalom is, amikor elkísért a tornámra. Amivel tényleg nagyon meglepett, mert sose kértem ezt tőle, és még is, egy szó nélkül betoppant, és némán a sarokban üldögélve végig nézte az egész gyakorlatot. Vagy volt amikor, este képes volt egy szelet sütivel meglepni, mert tudta mennyire egyedül vagyok ebben a nagy házban. És igazából ezért szeretem őt annyira, mert mindig van egy kisapróság, amivel meg tud lepni, amivel éreztetni tudja, hogy igenis én vagyok a legfontosabb számára.
De az összes meglepetése közül a tizennyolcadik születésnapomra tervezet ajándéka viszi a pálmát. Emlékszek nagyon el voltam kenődve, mert egésznap arra vártam, hogy egy kis időt együtt legyünk, ennek ellenére ő úgy viselkedett mintha a föld nyelte volna el. A végén már oda jutottam, hogy Daniellel, Kevin barátnőjével mentem el ruhákat venni, mert minő váratlan, ő valahogy tudott rám időt szakítani. Egyébként vele nagyon jóba lettem, mondjuk lehet azért, mert mindig egy rugóra jár az agyunk, és azonos a természetünk. Szóval hála Nicknek, szereztem magamnak egy igazi barátnőt is, akit még félévvel ezelőtt biztos nem akartam volna megismerni, de hála a fiuknak, ez is gördülékenyen ment.
Visszaemlékezés
Daniellel az egyik legjobb Amerikai szalonban voltam. Amit azért szeretettem különösen, mert már ismertek a helyi eladók és nem néztek ferde szemmel rám a testi hiányosságaim miatt. Itt nyugodtan szétnézhetünk, sőt az eladók még segítettek is, a ruhák felpróbálásában, ha éppen azt kértem tőlük.
- Jaj, Alice most egész nap ilyen savanyú képet fogsz vágni? Gyerünk, ha másért nem, legalább értem legyél egy kicsit boldog. – mosolyog rám bíztatóan Danielle.
- Kicsit nehéz boldognak lennem- vágtam magam előtt durcásan keresztbe a kezem - miközben Nick úgy eltűnt el, mint szürke szamár a ködben. Egyáltalán ha már itt tartunk, te tudod hova tűntek a fiuk? Tegnap még nem mondtak semmit, ma meg már nem lehet őket elérni. Nicket is vagy százszor hívtam és szerinted visszahívott egyszer is? Nem. –tudom rossz emberen vezetem le a dühömet de akkor is mérges vagyok.
- Bármilyen hihetetlen, de nekem se mondtak semmit. – ingatja együtt érzőn a fejét.
- Csak tudnám, mit csinálnak- töprengtem hangosan- főleg úgy, hogy még a mobiljukat is kikapcsolták. Eddig azt hittem, hogy nem tudnak nélküle élni.
- Hát igen, szerintem valami fontos dolguk van. Lehet, hogy egy új szerződést kötnek, emlékszek múltkor is kikapcsolták a telefonjaikat. – és ezt csak most jut eszébe?!
- Jókor mondod, én meg egész nap itt idegeskedtem.
- Ezért mondom neked egyfolytában, hogy lazíts. Nézd, itt van ez a rengeteg dögös ruha és csak arra vár, hogy fölpróbáljuk őket. – na igen, legalább egy pozitívum van ebben a napban. – Ó azt nézd, az pont a te stílusod. Kicsit merész, de nagyon kényelmes. – mutatott egy fekete egybe ruhára, ami tényleg nagyon tetszett, csak volt vele egy kis bajom.
- Tényleg jól néz ki, csak nekem egy kicsit rövid, ha leülök benne, kivan belőle mindenem.
- És nem ez a lényeg? – nevet fel hangosan, mire az összes eladó hirtelen felénk néz- Jó csak vicceltem. – mutatja fel mindkét kezét a megadás jeleként- Egyébként meg ne túlozz, nem is annyira rövid, ha meg igen az se baj, nagyon szép formás lábaid vannak. Nick szerintem szívinfarktust kap, ha ebben a ruhában meglát. Egyszer csak nem halsz bele, ha felveszed. – Végül is van benne valami, veszteni valóm nincs. A ruha amúgy is úgy vonzott magához, hogy már most tudtam, akkor is megveszem, ha nem jó rám.
- Egye fene, felpróbálom, de akkor neked kell segítened.
- Oké megegyeztünk. – így lettem gazdagabb egy új szexi parti ruhával. Mivel miután felpróbáltam a ruha úgy nézett ki, mint amit direkt csak nekem terveztek. Igaz a hossza időközben még mindig nem nőtt meg, de így is nagyon tetszett, mert tényleg az előnyös oldalamat domborította ki. Felül ezüstláncok tartották meg a mellrészét, amik egyben meg is adták a ruha lágy esését, így felül hullámosan hullott a ruha a mellkasomra, míg a deréktájban már kicsit passzosabban tapadt a testemre. Alul pedig éppen csak combközépig ért, ezért is tiltakoztam az elején többek közt a ruha viselése ellen.
- Alice istenien nézel ki benne. – ugrált örömében kedves barátnőm.
- Jó elismerem, de nincs hozzá semmim, tudod nem szoktam ilyen ruhákban flangálni.
- Kifogás, kifogás hátán. – sopánkodott Danielle- Na gyere, ezt a ruhát és a cipőt is megveszem neked a születésnapodra. – nem felejtette el, ütött szöget a fejemben. Pont két hónappal ezelőtt beszélgetünk erről, hogy kinek mikor van a születésnapja, névnapja.
- Nem felejtetted el. – gyúlt gombóc a torkomban, régebben a családtagjaim is elfelejtették- Köszönöm.
- Szívesen. – néz rám szeretetteljesen, mintha tudná, mit élek át ebben a percben. – Na gyere Alice, érzelgőségre most nem érünk rá- oktatót ki viccesen, most is mint mindig, könnyedén feloldotta a hangulatot, mert Danielle mindig tudja mikor milyen a kedvem és ehhez méltón tud velem beszélni- meg kell találnunk neked a legszebb fekete magas sarkút.
- És veled mi lesz? Te nem is néztél magadnak ruhát.
- Én …én hát most nem. – lesz hirtelen zavart- Tudod mennyi ruhám van. – hát jó, ha nem hát nem.
- A cipőd viszont nem fog magától előkerülni, úgyhogy siessünk, mert nem érünk rá egész nap. - hova siettünk? Még csak délután négy óra van.
- Dani neked randid lesz, vagy mi? Úgy futsz, egyik üzletről a másikra mintha kergetnének. – most csak nem zavarba hoztam.
- Nem… nem de..nézd ott van az a cipő ami neked kell. – mutatott a szomszédos butik felé. Érdekes mintha egy kicsit szét lenne esve, általában nem szokott dadogni.
- Jó, akkor menjünk és vegyük meg. – hála istenek megint csak szerencsém volt, mert pont volt az én mütyür lábamra is méret. Hát igen, akinek harminchatos lába van, annak nem fenékig tejfel az élet.
- Oké akkor ezt is letudtuk. – nyugtázza le magában a láthatatlan listáját Dani. – Mi kell még? Meg van. - kiállt fel- A kiegészítők. – ezért visítót fel olyan hangosan? Ha csak ez a baja, én meg tudom nyugtatni.
- Dani, nyugi vannak fekete kiegészítőem. Ha haza megyünk, akkor megmutatom neked, szerintem biztos tetszeni fognak a fülbevalóim.
- Miért? – vált át megint hiperaktív üzemmódba.
- Múlt héten vettem, elég drága volt, de megérte. Fekete drágakő van a tetején és az alján meg ezüst kígyók tekeregnek.
- Hu, az akkor biztos jól nézhet ki. Én mért nem fogok ki ilyen ékszereket. – keseredik el.
- Tudod mit, neked adom, ha tetszik.
- Nem, nem tartsd csak meg, amúgy is kell az új ruhádhoz. – ez mondjuk igaz, de úgyis neki adom. – Egyébként, hu, én nagyon elfáradtam. – tette kezét fáradtan a homlokához – Nem mehetnénk már haza?
- Felőlem oké. –bár meg tudom érteni egészen idáig úgy viselkedett, mint akit felhúztak, egyik helyről húzott a másikba, csak azért, hogy másfél óra után kijelentse, ez a bolt neki nem tetszik.
- Akkor irány haza. - jelentjük ki egyszerre fáradtan.
Otthon a megszokott rend fogadott minden ugyanúgy volt, ahogy reggel hagytam, és ez őszintén szólva kicsit lelombozott. Nem mintha valami meglepetést vártam volna Nicktől, nem, de annak nagyon örültem volna, ha a mai napot együtt tudjuk tölteni ketten. Ehhez képest ma még csak nem is találkoztunk.
- Már megint rossz a kedved. - Dani már megint észrevette a hangulatváltozásomat, és szerintem ezért is lesz jó társa Kevinek, mert ő is ilyen kis gondoskodó. Kevinnel egyébként már el is jegyezték egymást, aminek én örültem a lgjobban, mert Dani személyesen kért fel tanújának.
- Nem tehetek róla, ma ilyen kedvem van. – húztam el a számat.
- Na gyere durcika , szépen felöltöztetlek , kisminkelek , sőt extra szolgáltatásba még a hajadat is megcsinálom.
- Ki tud ellenállni egy ilyen ajánlatnak? Amúgy nem vagyok durcika. – tettem hozzá csak azért is. Most meg minden okom meg van rá, hogy morcos legyek.
Dani szépen felöltözetett a vadonatúj szerzeményembe, majd segített a tincsimet is a helyes irányba terelni. Ezután arcbőrömet vette kezelésbe, vagy félóráig ügyködött megfeszített türelemmel és precizitással, míg készen nem lett. Ahogy végzett egyenest a tükörhöz tolt, hogy ott nézhessem meg a kreálmányát.
- Dani …ez – alig jutottam szóhoz a döbbenettől.
- Szörnyű – fejezte be kétségbeesve a mondatomat, miután az arclemosóhoz nyúlt.
- Nem , nem, pont ellenkezőleg hihetetlen, bámulatos. Neked arany kezeid vannak. Elmehetnél profi sminkesnek.
- Tényleg? – kérdezi izgatótan.
- Naná. – vágtam rá azonnal- Én, ilyen sminket életemben nem hoztam volna össze egyedül. – és meg kell hagyni tényleg nagyon szépen kifestett. Az arccsontom mentén, enyhe barackos színű alapozót vitt fel, míg a szemhéjamat, a ruha színéhez hasonló, ezüstös színű szemhéjfestékkel emelte ki, ami csak úgy ragyogott a zöld színű szemem mellett. A számat egy egyszerű, átlátszó gyémántfényű szájfénnyel festette ki, úgy, hogy az összhatás azért mégis csak tökéletes legyen.
- És hol vannak azok a mesés fülbevalók? – szakít ki Dani saját magam bámulásából.
- Ott, mutatok a komód tetejére. Még nem volt időm elpakolni őket.
- Alice – sikkant fel aranyosan, mint egy kisgyerek, aki megtalálta álmai plus maciját. – ez nagyon szép.
- Azért vettem meg. De mondom, a tiéd lehet.
- Nem. – jelenti ki, miközben látom majd veszik azért a fülbevalóért- Ez nagyon drága lehetet, amúgy is, ehhez a ruhához más fülbevaló nem passzol, tartsd meg.
- Uh , jól van , de majd ha látok egy ehhez hasonlót, akkor megveszem neked. Mondjuk az esküvödre. – gondolkodok el- Mit szólsz hozzá?- az esküvőre mindig ellágyul, mint most is.
- Oké, akkor majd elfogadom. – mosolyog rám. – Na de akaszd be a füledbe, én addig elmegyek és iszok egy pohár vizet, mert úgy kitikkadtam. – lép le fél másodperc alatt, még azon csodálkozok, hogy kondenzcsíkot nem húzz maga után.
Már lassan tíz perce várok rá, hogy Dani visszajöjjön, amikor eldöntöm, hogy utána megyek. Mert azt kötve hiszem, hogy tízpercig iszik egy pohár vizet.
/itt jó ha hallgatjátok ezt a számot is :
http://www.youtube.com/watch?v=ggrSSLZMUEg&feature=related
De ekkor megállított egy olyan hang, amit ezer közül is fel is merek. A hang pontosan a hátam mögül érkezett, kintről a kertből, és egy csodálatos dallamot énekelt.
Ők jönnek és mennek, de nem tudják,
Hogy te vagy az én szépségem.
Megpróbálok közelebb kerülni hozzád
De azt mondják, nem tartozunk össze.
Jaj el se hiszem, tényleg ő áll kint a kertemben és szerenádot ad nekem. Olyan aranyos volt miközben énekelt. Tényleg teljesen levett a lábamról, mert a dal mellett látszott, hogy mennyire igyekezett. Igazából az egész kertemet teljesen, úgy ahogy volt, átvoltoztatták, amit egyáltalán nem bánnók, mert tényleg nagyon gyönyörű lett. Kínai rizspapírból készült lampionokkal borították el az egész eget, amik úgy fénylettek, mint az apró szentjánosbogarak. A fákat és a bokrokat fehér rózsák borították mindenütt. A kedvenc virágom a kedvenc színemben. De itt még nincs vége a felsorolásnak, a medence szélét is tele rakták finom illatos gyertyákkal, természetesen itt is az én igényeimet vették figyelembe, mert a levegőbe szagolva, akaratlanul is megéreztem a levendula hamisíthatatlan illatát.
De én ott leszek örökké
Meglátod ez jobb lesz
A reményeink és az álmaink valóra fognak válni.
Nem fogok csalódást okozni
Ott leszek neked végig.
Az idők végezetéig
Kérlek légy az enyém.
Néha nem szeretlek, néha igen
Próbálom megtalálni, ha ez tényleg igaz.
Hogyan tudnám bizonyítani a szerelmemet
Ha mind azt hiszik, nem vagyok elég jó.
A dallam hallgatása közben vettem észre, hogy a kert egy távolabbi pontjában, felállítottak egy nagy fehér sátrat. Amiben ha jól sejtettem, a többiek bújtak meg. És igazából csak most esett le, miért is kapom ezt az egészet. Hát persze, én hülye. Egész nap azért siránkoztam, mert Nick nem keres és nincs velem, miközben életem egyik legszebb, születésnapi partiját hozta össze nekem.
De én ott leszek örökké
Meglátod ez jobb lesz
A reményeink és az álmaink valóra fognak válni.
Nem fogok csalódást okozni
Ott leszek neked végig.
Az idők végezetéig
Kérlek légy az enyém.
Ahogy elért a refrénhez, szép lassan kigyulladnak a háta mögött lévő lámpák, és egyesével mindegyik egy- egy szót világított meg a rizspapír felületén. Az elsőn, ha jól olvastam ki a girbegurba betűket az Alice név állt. Igen, az írás alapján, ezt csak is egy kezdő író irthatta, így egy rövid következtetés után, levonhattam, hogy Frankie keze nyomát látom viszont a papíron. A következő lampion a leszel szót rejtette, amit finom kecses vonásokkal vittek fel az érzékeny papírra, ezért, ha az érzékeim nem csalnak, ezt csak is egy nő írhatta. Sok valószínűséggel Daniezze, rávallanak a lágy nagy hurkok az l betű tetején. Ezután megérkezett a harmadik szó, ami igazából csak egy betű volt, az a , de ezt is olyan rondán írta fel valaki, hogy nem is csodálkozom, mért csak ezt engedték meg neki. Ezért halhatatlan érzékeimre hagyatkozva, Joera tippeltem, mert azt nem hiszem, hogy id. Kevin ilyen rondán bírna írni, Kevinről nem is beszélve. A következő szót, csak a dal végén tudtam meg, bár lassan így is kezdett kialakulni a mondat vége.
Nem tudom megakadályozni, hogy essen az eső.
Nem tudom megakadályozni, hogy a szívem téged hív.
Ez hív téged.
Nem tudom megakadályozni, hogy essen az eső.
Nem tudom megakadályozni, hogy a szívem téged hív.
Ez hív téged.
Nem tudom megakadályozni, hogy essen az eső.
Nem tudom megakadályozni, hogy a szívem téged hív.
Ez hív téged.
De én ott leszek örökké
Meglátod ez jobb lesz (sokkal jobb)
A reményeink és az álmaink valóra fognak válni. (valóra fognak válni)
Nem fogok csalódást okozni
Ott leszek neked végig.
Az idők végezetéig
Kérlek légy az enyém.
A dallam befejeztével felvillant az eddig oly nagyon várt utolsó szó is, amellyel összeállt az egész mondat. Az utolsó szót, egy tűz píros lampionra festették fel, fekete betűkkel, melyek nem igazán voltak lágyak, de rondának se. Éppen olyan férfias volt, mint amennyire az írója nekem szánta. Nick írta nekem az utolsó szót, ezt az írása nélkül is tudom, és tudni fogom örökre. Az utolsó szó, amit lampion rejtett a feleségem volt.
Nem hiszem el. Nick tényleg feltette azt a kérdést, amire minden nő élete során vágyik.
- Alice – térdel le előttem Nick, miközben kihúzott az egyik zsebéből egy bársony dobozt – hozzám jössz feleségül? – a válaszom előtt kinyitotta előttem az aprócska kis dobozt, amely tényleg a világ egyik legszebb gyűrűjét tartalmazta. A gyűrű szára fehérarany volt, középen pedig sok apró kis gyémánt között, mint egy dobogó szív emelkedett ki zöld smaragd.
- Igen. – vágtam rá gondolkodás nélkül.
itt vannak a ruhák és az egyéb kiegészítők
na nem pont ilyen amit leírtam de valamai hasonló
és íme a gyűrűValamint leírom , hogy a dal amit felhasználtam nem az enyém és nem is én fordítottam. A dal a Jonas fiuké, a magyar fordítás pedig Bujcusé.
Kritikát!!!!!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése