Nick szemszöge /Alice születésnapján, ez is a visszaemlékezés részén belül van/
- Alice, hozzám jössz feleségül?- tettem fel azt a kérdést, amit már a kezdetektől fogva fel akartam neki tenni. Lehet, hogy ez egy külső szemlélő számára túl gyors vagy elhamarkodott döntésnek lenne, de nem nekem. Én már kiskoromtól kezdve tudtam, hogyha megtalálom az igazit, akkor azt, ott és azonnal érezni fogom, és nem csalódtam, Ámor nyila tényleg mentehetetlenül eltalált, amikor betoppant az életembe Alice, mondhatni első látásra bele szerettem. Ezek után már a családom se lepődött meg, amikor előálltam a nagy ötlettel, miszerint Alice tizennyolcadik születésnapján, ha törik, ha szakad, de megkérem a kezét. Most pedig itt térdelek előtte és a válaszára várok. Remélem igent mond.
- Igen. – tényleg igent mondott, el sem hiszem. Na most ünnepélyesen megfogadom magamnak , hogy a világ legboldogabb feleségévé teszem Alicet.
- Köszönöm Alice. Nagyon szeretlek. – és szavaim közben felhúzom az ujjára azt a gyűrűt, amit egy egész hétig kerestem.
- Én is nagyon szeretlek. – húz magához közel, egy csók erejéig. Majd hangos taps és fütty koncertet kapunk a barátainktól és a rokonoktól.
- Hát öccsi, Aliccel megnyerted a főnyereményt – stíröli végig Joe, az én mennyasszonyomat, bár azt el kell ismerni , hogy Alice szemet kápráztatóan néz ki , de akkor se bámulja meg senki.
- Joe te csak legeltesd máson a szemed. – hiába próbálom visszafogni magam, a hangom mégis elárul.
- Nézd már. – nevet fel hangosan Joe- Két perce se jegyezted el, és már is, féltékenységi jelenetet rendezel. Öccsi, szerintem lassíts a tempón, mert a végén még szívinfarktust kapsz az idegességtől. – nevet a képembe Joe.
- Ugyan Nick, Joe csak irigykedik. Ugye Joe?- néz rá fenyegetően Kevin, mint aki többet tud a kelleténél.
- Igen Kevin, igazad van, csak irigy vagyok. – vág vissza kegyetlenül- De van is miért. - ezt most mire értette? Na mindegy, megkérdezni már úgyse tudom , mert a válasz után egyből lelépett. Ezután anyáék jönnek ide hozzánk gratulálni.
- Jaj szívem, olyan szép volt minden. – fordul felém anya, hogy átölelhessen - Te pedig Alice nagyon vigyázz az én Nickemre.
- Ez csak természetes. Ígérem, nem töröm össze a szívét, ha őse az enyémet. – tudtam, hogy azért lesz egy mellék megjegyzése. Észrevettem, hogy nagyon szeret csipkelődni.
- Ámen. – szól közbe viccesen apa, amire mindenki nevetve válaszol, hiszen apa amúgy is lelkész. (lelki pásztor , vagy nem tudom Amerikában hogy van )
- És mikor lesz az esküvő, csak hogy el tudjunk intézni mindent? – kérdezi anya teljesen bezsongva.
- Én a műtét és a rehabilitációs kezelések után akarom, mert mindenféleképpen állni akarok az esküvőmön. – egyetértek Aliccel mert tudom mennyire fontos ez neki.
- Akkor legyen jövő év tavaszán. Neked, hogy tetszik Alice?- guggolok le mellé.
- Nekem jó, szeretem a tavaszt, és addigra ha minden jól megy, akkor már járni fogok.
- Oké, akkor nektek van még nyolc hónapotok. – tudom, miért retteg anya, mert most minden az ő nyakába szakadt a szervezgetéssel. – Kevinék viszont öt hónap múlva esküsznek meg. Az olyan gyorsan elszáll, a végén meg már csak ezt vesszük észre Kevinnel, hogy egyedül maradtunk.
- Jaj anya, már hogy maradnátok egyedül , mi mindig ott leszünk nektek. – öleltük meg Kevinnel. – ezután Bradék jöttek ide hozzánk gratulálni.
- Hát Nick, te tudsz valamit, mert neked sikerült azt elérned, amit nekünk nem.
- És ugyan mit? – nézett fel szúrós szemekkel Alice.
- Azt, hogy Alice a döbbenettől elnémuljon. – vágják rá azonnal egyszerre.
- Kac-kac nevesetek, csak aztán majd meglátjuk kaptok-e meghívót. – egyből elnémultak.
- Úgyse hagynál ki minket belőle. – néznek ránk boci szemekkel.
- Erre azért ne vegyetek mérget. – ez az én Alicem, minden pillanatban képes visszavágni.
Alice szemszöge
Nagyon jól éreztem magam, mindenkivel tudtam beszélgetni egy két szó erejéig. De az amit a mai naptól igazából vártam, még nem kaptam meg. Azt akartam, hogy Nickkel végre kettesben maradjunk. Nagyon szeretem a többieket is, nem erről van szó, csak már nagyon hiányzik Nick közelsége, eddig csak vele tartottam tartósan a kapcsolatot, nap, mint nap, és ezért feszélyez a nagy tömeg.
- Mi az Alice, még mindig rossz a kedved? – jött oda hozzám Dani.
- Kicsit, amúgy kösz a partit.
- Semmiség. De miért rossz még mindig a kedved?
- Szeretnék végre csak Nickkel lenni, de többieket sem dobhatom csak úgy ki a házból, meg feszélyez ez a nagy tömeg.
- Értem, de azért ne búsulj, fél óra múlva szerintem mindenki le fog lépni, és akkor azt csináltok Nickkel, amit csak akartok. – kacsint rám mindentudóan.
- Öhm … Dani kérdezhetek valami személyeset? – már egy ideje barátok vagyunk, de ezt még sohase mertem tőle megkérdezni.
- Persze csak nyugodtan.
- Szóval te meg Kevin, érted …voltatok már úgy együtt?- pirultam el a mondat kérdezése közben.
- Vagyis?- ó de meg tudnám most fojtani.
- Lefeküdtetek már egymással? – el se hiszem. de csak kihúzta belőlem.
- Igen, de csak az eljegyzés után. – szabadkozik előttem - Tudod a fiuk gyűrűje igazából az esküvőig szól, de … mint látod nem bírtuk ki ódáig. – én megértem őket, már hogyne érteném meg őket. Nap, mint nap találkozom ezzel a hülye gyűrű rendelet szabállyal. És ami a legrosszabb az egészben, hogy nem is nekem a legnehezebb türtőztetni magam, hanem Nicknek. Tényleg gyakran veszem észre rajta, hogy neki ennél több kell. Már neki se elég a csók a simogatás és az ölelések.
- Szóval, ha most elkapna minket a hév, szerinted nem tagadnák ki Nicket a családból? – próbáltam lényegre törő lenni, elvégre csak a nemi életünket tárgyaljuk ki.
- Nem, de azért ne is hangoztassátok. Mi is Kevinnel alig mertünk oda állni Denizzék elé. Komolyan mondom, az volt életem legcikisebb pillanata. – pirult el.
- Értem, akkor két lehetőségünk van. Egyik, hogy türelmesen várunk és kész idegroncsok leszünk az esküvőre, vagy meg tesszük, és vállaljuk a következményeket. Szerinted melyik a rosszabb?- fordultam Dani felé, azért ő még is csak tapasztaltabb.
- Jó kérdés. Szerintem te is tudni fogod, ha eljön az ideje. – nagyon jól ki lettem segítve.
- Akkor két rossz közül a kisebbik rosszat választom. – mosolygok rá csalafintán.
- Hé, most ezzel utalni akartál valamire?
- Én, - mutattam magamra értetlenül- ugyan, nem. Egyébként kösz a segítséget, sokat segítettél tényleg.
- Utálom, amikor ilyen vagy. – durcáskodik.
- Miért? Most nem is csináltam semmit. –sanditok rá ártatlan boci szemekkel.
- Jaj borzasztó vagy.
- Tudom, de valld be, hogy pont ezért szeretsz.
- Van benne valami. – vág gondolkodó fejet. – De nézd csak, mintha Denizzék elköszönnének. Biztos Frankie álmos lett és ezért mennek haza.
- Te nem akarsz elmenni Kevinnel és Joeval? – néztem rá könyörögve. – Létszi.
- Komolyan mondom, nálad rosszabb házigazdát még nem láttam. – miért nem én hívtam meg őket - De mivel te vagy a szülinapos, ennyit megtehetek érted. – na persze, mintha ő nem lenne szívesen együtt Kevinnel, főleg,úgy hogy az egész napot velem töltötte.
- Már csak a testvéreimet kellene valahogy haza paterolnom. A többiek, meg felőlem úgy mennek el, ahogy akarnak.
- Látom menthetetlen vagy, de azért segítek neked. A testvéreidet viszont rád hagyom.
Így, jó egy óra múlva, tényleg idegen mentesnek tekinthettem a saját házamat. Igazából, ha azt nézem, még a testvéreimet volt a legegyszerűbb lekoptatni. Elég volt csak annyit mondani nekik, hogy kapnak egy meghívót, ha most azonnal fogják a sátorfájukat és haza mennek.
- Végre egyedül. – jön oda hozzám Nick, és gyorsan megcsókol. – Alice ígérj meg nekem valamit. – vág bele gyorsan mondandójába két lég vétel között.
- Mit? – szakadok el tőle nehezen.
- Soha többé ne vegyél fel ilyen szexi ruhát, legfeljebb ha csak kettesben vagyunk. – olyan aranyosan mondja, hogy kénytelen vagyok őt meg csókolni.
- És mit kapok cserébe, ha ezt megteszem neked? – nézek rá incselkedve, amiből könnyedén kitalálhatja mire vágyók a legjobban. Végül is mától kezdve jegyesek vagyunk, és ez már csak bizonyít valamit Danizéknek. Egyébként is, mért bűn az, ha két ember testileg is kívánja egymást? Én teljes szívemből szeretem Nicket, és tényleg nem kezdeményezném a dolgot, ha nem látnám rajta, hogy titkon mennyire szeretné.
- Alice, ne játssz a tűzzel, mert könnyen megégetheted magad. – nem értem minek visszakozik, amikor ő is ugyanúgy akarja.
- És mi van akkor, ha én már most tűzben égek. – muszáj adnom alá a lovat, mert különben sose jutunk túl a holdponton. Sőt, ráadásként még jobban kihúzom magam, amitől a ruha anyaga még észveszejtően tapad a testemre, jobban mondva a melleimre. Á látom, ez hatásos volt, szegénynek majd kiesnek a szemei.
Figyelem 18 jelenetek lesznek, ezután akinek nem tetszik vagy egyéb gondja vannak, az ne olvassa el!
- Akkor mindketten a pokol tűzében égünk el. – ejti ki szenvedélyesen a szavakat, miközben a nyakam mögötti érzékeny részt hinti apró csókokkal. Majd amikor már majdnem azt, hinném, hogy visszakozni akarna, egy gyors lendülettel ölbe kapott és az emeleti hálószobák egyikébe vitt.
- Alice megőrjítesz, nem tehetek róla. – tesz le puhán az ágyra, hogy utána kezeivel barangolhassa be testemnek azon részeit, amit a ruha eltakar. Először csak félénken ér hozzám, mint aki fél a tetteti következményeitől, de amikor az én kezeim is felfedező útra indulnak az ő testén, mintha egy kicsit megtáltosodna.
- Ahj. – szakad ki a számon az akaratlan hang, amit Nick nyelvének köszönhetek, annak ellenére, hogy szűz nagyon ért az előjátékhoz. Elég volt egy két perc, és a testem olyan hőhullámokban kezdett égni az érintésétől, mint még soha. Ezért cserébe én is merészebb lépésekre szántam el magam. Azt akartam, hogy ő is érezze, mennyire jó lehet a testi kapcsolat, és nincs ebben semmi rossz, főleg ha olyan tesszük, akit szeretünk. Szép lassan szinte észrevétlenül kapcsoltam ki az övet. Ő tényleg nem vett belőle észre semmit, legalábbis eddig, még nem mutatta a tiltakozásnak a legapróbb jelét sem. Az öv kicsatolása után, lehúztam róla farmernadrágot a bokszerjével együtt, amik már alig várták, hogy megszabadítsam őket Nicktől. Ezután már Nick se tagadhatta le, hogy mennyire kíván , mert ékes bizonyítékát tartom éppen a kezeim közt. Ahogy hozzá érek, mintha egy kicsit megdermedne az egész teste, ezért várok, hogy ne legyen kényelmetlen vagy szokatlan neki, majd erősebb ütemet diktálva kezdem el újra kényeztetni, egészen a végső gyönyörig. Azt akarom, hogy az én nevemet üvöltse a beteljedés édes pillanatában.
- Aliccccccceeeeee. – hörög fel gyötrődve, és már érzem nincs messze attól az érzéstől, amit annyira el akarok érni. Ezért ha lehet, még intenzívebben mozgatom az ujjaimat, a végső mindent elsöprő gyönyör érdekében. Oh, igen ez az.
- Alicceee, szeretlek. – nyögi a fülembe mielőtt, végleg rám hanyatlana. Néhány másodperc után legördül rólam, hogy újra kezdje a testeink közötti a csatát. Ezért én, mint alázatos katona, most a lövészárok mögé bújok, hogy hagyjam a maga valójában kitejesedni Nicket, aki minden kétséget kizáróan a vezető szerepét vívta ki magának ebben néhány másodpercben.
Nick először csak kezeivel majd szájával vette kezelésbe melleimet, amit előtte gondosan megszabadított fölöslegessé váló ruhadaraboktól.
- Gyönyörű vagy. – simogat végig csillogó szemivel is, ami azért esik kifejezetten jól, mert a balesetem után nem egy heg maradt rajtam.
- Tényleg?- remeg meg a hangom, mivel a jobb keze egy kicsit lentebb vándorolt. Olyannyira lentebb, hogy a válaszadás után már nem is találtam magamon a tangámat.
- Igen. – kezd bele több felől is a kényeztetésembe, miközben én megszabadítottam őt a feleslegessé váló ingjétől.
- Ahh – szakad fel a kis hang két ajkam között, mivel Nick sem kímél, kegyetlenül és kamatostul visszaadja, amit az előbb csapásként rámértem. A kezével és ajkaival is egyaránt ingerel, míg el nem ért ajkaival gyönyöröm pulzáló kelyhéhez.
- Nick. – kérem könyörgően, mert majd felemészt a vágy annyi impulzus éri hirtelen a testemet. Nick kezei, mint egy inda öleli körbe a testemet, míg nyelvével édes ostorcsapásokat mér a legtitkosabb pontjaimra, egészen addig pontig, ahol érzem már nincs vissza út. A kényeztetés hatásaira testem apró hullámokban kezd el hullámozni, ahogy elérem azt a gyönyört, amit egyedül csak is Nicknek köszönhetek.
- Szeretlek. – húzom fel magamhoz, egy szenvedélyes csokra. Amivel nem csak mai estét, de az előttünk lévő egész közös életet akarom megpecsételni, mint egy fogadalmat, hogy örökké együtt maradunk, ebben a szeretetben, és szerelemben, amiben most vagyunk.
- Én is szeretlek. – éreztem meg meleg leheletét a fülemnél, mielőtt még testeink végleg egyesülhettek volna.
Nick szemszöge
Egy színes örvénybe kerültünk hirtelen, ami elmosott a körülöttünk lévő világot és elvitt mindkettőnket egy olyan helyre, ahol nem volt más, csak mi ketten. Ahol nem zavart minket semmi, ahol olyannyira szabadjára engedhettük vágyainkat, ahogy nekünk jól esett.
Testeink összefonódottak, akár a kecses indák, amelyek soha nem engedik el egymást. Felemelő, izzó és vad vágy járta át minden porcikánkat. Az egyre gyorsabb tempót diktáló vágy nem akart egy percre sem lankadni. Hiába éltünk külön testben, lelkünk eggyé vált ezen az éjszakán mindörökre.
„… kilépsz önmagadból, mindenből. Megszűnnek a határok, az idő. A két test annyira összegabalyodik, hogy azt sem tudod már ki kicsoda, és mikor az édes zűrzavar odáig fokozódik, hogy azt hiszed, meghalsz, szinte meghalsz, magadra maradsz a saját testedben. De a szerelmed ott van veled. Ez kész csoda! Eljutsz a mennybe és visszajössz élve, megint vissza, amikor csak akarsz, azzal, akit szeretsz…” (A kétszáz éves ember)
Kritikát!!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése