Jonas Brothers fanfiction site

Muszáj volt írnom , mert ez elvonta a figyelmemet a hétkönapi valóságról, és rádöbbentett arra , hogy az írás mennyire felszabadít.

21. rész


Nick szemszöge / a szülinap utáni reggel/

Másnap kábán tértem magamhoz. Amin igazából nem is csodálkoztam, a tegnapi este után, sőt leginkább úgy éreztem magam, mint akin át ment egy úthenger. Aliccel viszont tényleg egy csodálatos éjszakát töltöttünk együtt, ennek ellenére, én még is úgy érzem, hogy ennek még nem kellett volna megtörténnie. A fogadalmam olyan szinten lökőt a lelkiismeret legmélyebb bugyraiba, hogy képtelen voltam Aliccel egy ágyban maradni.


- Nick, mit csinálsz? – naná, hogy nem tudtam halkan meglógni.


- Csak, a fürdőbe akartam kimenni. – azt mégse mondhattam meg neki, hogy esz a fene a fogadalmam miatt.


- Ühm, menjél csak nyugodtan. – még biztos álmos volt, mert azonnal visszadőlt aludni. – Miután végeztem a mosdós tevékenységemmel gyorsan visszamentem a szobába teljesen felöltözni. Ezután még egy kicsit elszöszmötöltem és a tegnap estén gondolkodtam, miközben Alice is kezdett újra éberré válni.


- Szia. Jó reggelt. – nyújtózik nagyot, mire a paplan széle szép lassan lecsúszik a válláról, így megmutatva a csodálatosan szép telt kebleit. A fenébe, már csak a látvány hatására is újra éled bennem a vágy, és az határozottan nem jó.


- Alice szeretnék veled beszélgetni a tegnap estéről. – na meg próbáltam más fele is nézni, hiszen ha az ő szexi testét nézem, akkor nem tudok sokáig komoly dolgokra koncentrálni.


- Igen és miről?- nem hiszem el, hogy nem tudja miről.


- A fogadalmamról, tudod, amit a szüleimnek tettem. – látom kezdi kapizsgálni, ezért mintha egy kicsit jobban összehúzná magán a takarót.


- Oké beszéljünk. –sóhajt egy nagyot beletörődően.


- Szóval jól éreztem magam tegnap este és egyáltalán nem bántam meg semmit, csak..


- Csak bűntudatod van. – fejezi be helyettem Alice a mondatot.


- Igen. – hajtom le a fejem a két kezem közé.


- Nézd Nick, szerintem nem kellene bűntudatot érezned. Megtettük, mert meg akartuk tenni. Ennyi, ezt nem kell agyon ragozni. Egyébként is, felnőtt emberek vagyunk, akik tudják mi a jó nekik, ráadásul jegyesek is. Akkor meg mi a gond?


- Mi a gond? – hüledeztem – Az, hogy megígértem valamit, és nem bírtam tartani az adott szavam.


- Jó, akkor csak egy valamire válaszolj nekem. Pontosan mikor is tetted le ezt a fogadalmat? – kérdezi cinikusan.


- Ez most nem lényeges. – vágtam ki magam a válaszadás alól.


- Á,á szerintem pont ez a lényeg. – jó van benne valami- Gyerünk ki vele.


- Ha ennyire tudni akarod, akkor tizenkettő voltam, amikor anya nekem adta a gyűrűt. – válaszra Alice szinte szóhoz se jut.


- Mennyit mondtál? Tizenkettő. Tizenkét éves korodban, téged rávettek arra, hogy fogadj szüzességi fogadalmat? Ez egyszerűen nevetséges. Már bocs Nick, de tényleg. Tizenkét éves korodban nem hiszem, hogy annyira érdekelt volna a nemi életed, mint most, és akkor még elég naivan tudtál dönteni egy ilyen kérdésben. De mond meg nekem, hogy most mit válaszolnál arra a kérdésre, amit akkor feltettek neked. Most is letennéd a szüzességi fogadalmat?- jó Alicnek sikerült néhány dologra rávilágítania , de ettől még a tények ugyanazok maradnak.


- Igen, azt hiszem újra meg tenném. – erre felszakad Aliceből egy lemondó sóhaj.


- Feladom, reménytelen eset vagy. – dőlt hátra az ágyban.


- Egyszerűen csak hű vagyok az elveimhez. – makacskodtam.


- Nick, nem akarok veled egy ilyen idióta témán vitatkozni. – húzza magára a takarót.


- Szóval neked ez csak ennyit jelentet? – dühödtem be a szavain. Neki lehet, hogy nem jelentet semmit a tegnap este, de nekem igenis nagy horderejű változásokat vitt végbe az életembe.


- Nick, ez nem igaz. Nekem is nagyon sokat jelenetet a tegnap este, de ez miatt nem bosszantom magam fölöslegesen. – kényelmesen magára tekeri, a takarót miközben felém fordult- Figyelj, ha ettől jobban érzed magad, akkor még ma elmehetünk a szüleidhez és megbeszélhetjük velük ezt az egész estét. Sőt bevallom a szüleidnek, hogy szándékosan csábítottalak el, és nem bírtál ellen állni a kísértésnek. – csókol bele a nyakamba érzékien. – Csak ne legyél már ennyire elkenődve, mert ezt nem bírom tovább nézni. – nézz rám kérlelően.


- A megbeszélős részben benne vagyok, de abban nem, hogy egyedül vidd el az egészet. Ketten voltunk, megtörtént és kész.






Alice szemszöge






Nick reggeli ébresztése kicsit váratlanul ért, nem mintha nem számítottam volna rá, de azért azt se hittem, hogy ennyire a szívére veszi a dolgokat. Főleg, hogy kiderült a fogadalmáról egysmás. Például, hogy Denizze tízen kétéves korában adta neki a szüzességi gyűrűjét. Milyen szülő képes erre? Ezzel a gyűrűs dologgal nem csak egy egyszerű gyűrűt adott Nicknek, hanem egy hatalmas nagy terhet is a nyakába, ami az évek múlásával, egyre nehezebbé vált számára. Tizenkét évesen, kellett döntenie a nemi életéről, ami szerintem némiképp vicces, mert ha valakit normális keretek közt neveltek, akkor tudja, hogy kivel bújjon ágyba és kivel nem. Ez az egész gyűrűs macera csak arra jó, hogy lelkiismeret furdalást okozón a viselőjének, és megnyugtassa a szülőket, hogy sikerült rövidpórázra fogniuk a hormonokban túltengő gyermekeiket.






- Alice szerintem, jobb lesz, ha egyenesen a lényegre térünk. – fogja meg Nick a kezemet, miközben a kétszemélyes kivégző osztagunk előtt ülünk.


- Mit akartok mondani? – jön le a lépcsőn Kevin és Danielle. Ami után én már tényleg kezdtem azt hinni, hogy csak egy rossz álomba csöppentem, amiből sehogy se tudok felkelni.


- Hogy tegnap este Nick megszegte a fogadalmát. De ez az egész az én hibám, ő tényleg nem tehet semmiről. – nyögtem ki vörösen a szégyentől, na meg a helyzet kényelmetlenségétől.


- Hogy mit tetettek? – dühödik fel Id. Kevin. Amitől én legszívesebben azt kívántam, hogy bár csak nyelne el a föld, még az is szebb látvány lenne, mint szembenézni Nick mérges apjával.


- Lefeküdtünk egymással. – ejti ki határozottan Nick.


- És ezt te csak így mondod? – pattan fel Nick apja a hajába túrva. – Ezt nem hiszem el. Ennyire félre neveltünk volna téged? – ha most a lelki hadviselést akarták kivitelezni, akkor isten bizony célba találtak. Szegény Nick már azt se tudja, mit tegyen.


- Egyáltalán nem nevelték félre Nicket. – védtem meg őt azonnal. Hiába ők Nick szülei, azt senkinek nem hagyom, hogy sértegesse, még nekik sem. - Ő ugyanaz a rendes fiú maradt, aki volt, ettől ő még nem lesz kevesebb. Ha pedig az önök szemében ez miatt Nick megváltozott volna, akkor nem bennünk van a hiba, hanem magukban. – itt a szülök, sőt még Nick is döbbenten pislantanak felém, de nem hagyom, magam megijeszteni, én igenis végig mondom, amit elterveztem. – Nézzék, Nick felnőtt értelmes férfi, aki azért lett ilyen, mert maguk így nevelték. Maguktól tanulta meg azokat az értékrendeket és normákat, ami minden tisztességes ember becsületére válhatna. Ezek után nem is értem minek kellett ez a gyűrű. Egy zálognak, vagy önigazolásnak maguk felé, hogy mindent rendben tettek? Csak tudják igazából a lényegre nem gondoltak, a fiaikra, hogy ez nekik valójában mekkora terhet jelenthet. Fél éve vagyunk együtt Nickkel, és nagyon szeretem őt, ahogy ő is engem, és tudják piszkosul nehéz volt nézni, ahogy szenved a fogadalmától. Mert minden egyes nap láttam mennyire be van börtönözve ebbe a fogadalomba, amit ha tehetne, legszívesebben kettétörne. Igen a szíve mélyén már rég megtette volna, de a maguk iránti tiszteletből mindig visszafogta magát. És igazából, ha őszinte vagyok, akkor direkt akartam szabotálni a maguk fogadalmát, mert így végre Nick, az lehet, aki igazából lenni akar. – lehet, hogy kicsit nyers voltam, de nekik is végre tisztán kellett látniuk azt, hogy a fiaik felnőttek, akiknek megvan a magukhoz való eszük, és képesek a helyes döntést hozni, még az olyan vitatott témában is, mint a szex.


- Mi … sajnáljuk – csuklik el Daniezze hangja – Mi nem akartuk , hogy ez miatt bűntudatod legyen. – könnyezik megtörten Nick édesanyja.


- Ugyan anya, nincs semmi baj- áll föl, hogy megvigasztalhassa Daniezzt - nekem már az is bőven elég, ha nem haragudtok ránk.


- Persze, hogy nem haragszunk rátok. - öleli át a fiát, amihez később Id. Kevin is csatlakozik, így megteremtve a családi békét.