Jonas Brothers fanfiction site

23. rész


Nick szemszöge

Nem, ez nem lehet. Joe soha nem szúrna hátba. Ő a testvérem, nem, nem ez nem lehet igaz. Ismételgettem egyfolytában miközben, pontosan jól tudtam, hogy Kevinnek van igaza. Joe egy ideje furcsán viselkedett, először próbáltam nem észrevenni, másra fogni, de végén mindig csak ugyanoda lyukadtam ki, az igazsághoz.


- Tudtam róla. – igen már egy ideje sejtettem, csak könnyebb volt úgy tenni, mintha nem lenne igaz. Joe mindig is a bátyám volt és ennek ellenére az is marad. Alicet viszont semmi pénzért nem engedem át senkinek, még neki se. Nagyon szeretem Joet, sőt tisztelem, mert tényleg nem szólt erről, ahogy csak tudta titkolta, de ezt helyzetet tovább így nem lehet folytatni. Alice az én mennyasszonyom, és az én feleségem is lesz!


- Tudtad? – hökken meg Joe.


- Igen. – vallottam be keserűen. – Tudat alatt már rég rájöttem, csak próbáltam ezt eltemetni magamban. Tudod, amit az ember nem tud, az nem is fáj neki. Így azt gondoltam, hogyha nem gondolok rá, és szemellenzőt viselek akkor ez az egész nincs is. – hülye helyzet de ez van. – Megértelek Joe, és nem is haragszok rád, hiszen nálam jobban senki nem ismeri Alicet. Ő tényleg az a típus, aki tudtán kívül ragadja magával az embert. Egy varázslatos személyiség, elég csak a közelében lenni és garantált az összhatás. – tényleg még annak örülök, hogy Kevinnek van barátnője, mert a végén még őt is riválisként üdvözölhetném a klubban. – Viszont, ha tetszik, ha nem, Alice már választott, és nem téged. Mi komolyan gondoljuk ezt a kapcsolatot, te ellenben nem. Te nem lennél képes hosszú távon lezátonyozni egy lány mellett sem, csak gondolj vissza a régi kapcsolataidra. Meddig tartott a leghosszabb? Nem tovább, mint két hónap. Ezért mondom neked, hogy ne akarj értelmetlenül beleavatkozni egy jól működő kapcsolatba. Egy érzelmi fellángolás nem ér annyit, hogy tönkre tedd a családi békét és a bandát.


- Ez nem egy egyszerű fellángolás. – jelenti ki Joe, ezzel is rontva a jelenlegi helyzetét.


- Joe mennyire mélyek az érzéseid? Mennyivel érzel többet most Alice iránt, mint a többi barátnődnél a kapcsolatod legelején? – egyszerűen csak azt akarom, hogy rájöjjön ez sem más, mint a többi futókapcsolata. Joenál csak addig tart a szerelem, míg tart az újdonság varázsa, ahogy felfedezi a lány összes értékét már lapátra is teszi.


- Mi akar ez lenni?! Ne tegyél fel keresztkérdéseket. – na szép, még neki áll feljebb.


- Egyszerűen csak valld be az igazat. Nézd Joe, a jelenlegi helyzetben lehetnék örülten dühös és féltékeny is, de mindettől csak azt tart vissza, hogy ismerlek és tudom, hogy te nem gondolkodsz komoly dolgokban. Neked egy lány, olyan, mint másnak egy ruha, megtetszik, elviszed, és használod, aztán ha megunod, eldobod, de soha nem maradsz meg ugyanannál a darabnál. – érzéketlen hasonlat, de legalább célratörő. – Kettőnk közül én vagyok a jobb választás neki, és ha igazán szereted, akkor ezt te is belátod.


- Igazad van. –válaszol keserűen Joe, de azért érezni lehetet rajta a lemondás keserű fájdalmát. Tudom, hogy most még nehéz neki, de később még rosszabb lett volna ha rájön nem is szereti igazán.


- Ezek után jobb lenne, ha egy ideig nem találkoznátok. – jobb megtartani a távolságot, nem akarok semmilyen konfliktust, főleg nem most, amikor Alicnek is ennyi mindenen kell keresztül mennie.


- Nem megyek a közelébe, megnyugodhatsz. – Jobb is, ha nem teszi, nem akarok Joeval vitatkozni és harcolni.


- Remélem is. – vágok vissza, de a mobilom rezgése, azonnal elvonja a figyelmemet Joeról.






****************


- Hallo. – veszem fel azonnal a telefont.


- Szia Nick. Gyere be azonnal a kórházba Alice műtétjét váratlanul átették a mai napra. – ontja magából az információt Brad, Alice bátyja.


- Micsoda?- hördülök fel - De hát még is miért tették át? – ezt nem értem, egy ilyen műtétet nem rakosgatnak csak úgy ide-oda. Alice meg biztos nagyon fél, már tegnap is nagyon izgatott volt.


- Nem tudom, nem mondtak semmit, tudod milyenek az orvosok. Csak azt mondták, hogy félóra múlva elvégzik a beavatkozást. – fél óra, te jóisten, ekkora forgalomba még is hogy érjek oda, fél óra alatt?


- Kösz Brad, Azonnal ott vagyok. – csapom le a telefont.


- Mi történt?- kérdezik egyszerre a fiuk, biztos észrevették rajtam a felgyülemlett feszültséget.


- Sietnünk kell, Alicet félóra múlva fogják megműteni. – osztottam meg velük is a nem minden napi hírt, miközben már a mustang vezető felöli ülésére ültem.


- Ma? – kérdezték egyszerre a fiúk Big Robbal , miközben beszálltak az autóba.


- Igen. – válaszoltam idegesen- Én se értem. Csak úgy átrakták az időpontot mára.


- Tehetnek egyáltalán ilyet? – kérdezi Joe aggódva.


- Igen, ők az orvosok, ők mindent megtehetnek. – száguldoztam a délutáni csúcsforgalomban.


- Nick lassíts. – szólt rám Kevin – Szeretném még megélni az öregkórt.


- Nem érünk rá nyavalyogni Kevin, Alicet félóra múlva betolják a műtőbe, és én előtte még mindenféleképpen beszélni akarok vele. – Nem értem Kevin hisztizését, ha Daniella lenne ilyen helyzetben, akkor ő se menne kevesebbel.


- Nick ne hallgass Kevinre, inkább nyomd tövig a gázt. – na igen, Joeval most sajnos egy csónakban evezzünk. Most ó is ugyanúgy aggódik Alicért ahogy én, úgy ahogy csak egy szerelmes férfi tud aggódni a szerelméért.


- Ti mindketten totálisan teljesen meghülyültettek. – üvölt fel félve Kevin. – A szerelem elvakítani szokta az embert, nem szellemileg leépíteni. – bár Joenál már így se volt minek leépülnie, jegyeztem meg magamnak a mai nap után.


- Te csak maradj csöndben Kevin, nem tudom mit csinálnál ha Daniella lenne Alice helyében. – ezt hatott, végre csöndben maradt. – Szerintem te se ülnél a babérjaidon.


- Nem, de nem is vezetnék örült módjára csúcsforgalomban. – duzzogott tovább, mintha nem is ő lenne hármunk közül a legidősebb.


- Kevin. Fogd be. – tagoltuk érthetően Joeval együtt. Most már tényleg csöndben maradt egészen az út végéig.






*********


- Végre megjöttetek. – jön azonnal oda hozzánk Brad .


- Mi történt? Alice egyáltalán még a szobájában van? – kérdeztem azonnal Alice bátyát.


- Nem tudjuk, csak úgy átrakták mára a műtétet, képzelhetitek Alice mennyire megijedt. Egyébként mi is csak azért tudjuk, mert az orvos felhívott telefonon. – ez szép, ha nem hívnak, most azt se tudnám, hogy Alicet megműtötték.


- Aha, hát ez jó. Remélem, azért az időpont változtatás nem fogja a műtétet befolyásolni.


- Na, azt én is. Szép is lenne, ha ennyi felkészülés után közbe jönne valami műtéti hiba.


- Ne is mond. Alice bent van a szobájában?


- Igen, most adják be neki az altatót.


- Akkor gyorsan bemegyek hozzá, mielőtt még hatna a szer. –köszöntem el a fiuktól, hogy azonnal Alicenél lehessek.


- Szabad. – halottam meg Alice álmos hangját, miután kopogtam az ajtaján.


- Szia. – mosolyog rám azonnal, ahogy meglát, bár azért látszik rajta , hogy ideges a hirtelen időpont változtatástól.


- Szia. – köszönök neki én is, mielőtt még adnék neki egy szerencse csókot.


- Ezt miért kaptam? – kérdezi sunyin, miközben majd lecsukódnak a szemei.


- Azért, hogy szerencséd legyen. – mondtam viccesen.


- Hát erre nagyon kevés lehetőségem van. Tudod, milyen nap van ma? – ez most, hogy jön ide, nem értem.


- Nem, nem tudom. – válaszoltam tanácstalanul.


- Péntek tizenhárom. – válaszolja mély sóhajjal.


- Alice ez csak babona, nem fog semmi rossz történi. – nyugtatgattam.


- Szerinted. De nekem az összes rossz emlékem ehhez a naphoz fűzhető. Erre mi van? Még ezt az átkozott műtétet is a mai napra rakták át. – dühöng félálomban. – Ez már maga egy rossz jel. – jaj nem is tudtam , hogy ennyire babonás.


- Akkor örülj, mert most töröd meg a balszerencse sorozatodat. - ja, én is jókor mondok ilyeneket, elég csak az újságcikkre gondolni, és már is igaza van Alicenek a mai nappal kapcsolatosan.


- Legyen neked igazad. – csukódik le végleg a szeme.


- Nekem lesz. Adok neki még egy bucsu csókot.


- Á, látom már el is aludt a páciens. –jön be egy ápolónő.


- Igen, pont most.


- Értem akkor én el is vinném a műtőben már csak rá várnak.


- Csak tessék. Á – jutott eszembe egy érdekes kérdés – körülbelül meddig fog tartani a műtét?


- Olyan két óráig, de nem kell aggódni, Alice a legjobb kezekben van. A főorvos úr a legjobb a szakágában. – végre valami biztató.


- Ez megnyugtató hallani. – engedtem el Alice kezét, hogy a nővérke el tudja vinni.


- Ne féljen, két óra múlva újra láthatja a barátnőjét.


- Azt én is nagyon remélem. – tettem hozzá nyomatékosan.




Kritikát


Ja és ha tudtok akkor szavazzatok rám ezen az oldalon köszi:) http://www.jonasbrothers-jb.gportal.hu/gindex.php?pg=30711959 (Alexa néven vagyok fenn ha valaki nem tudná. )