Jonas Brothers fanfiction site

22.rész


Nick szemszöge






Mindannyian nagyon izgulunk Alicért, mert egy nap múlva műtik meg a lábát. Ha minden jól megy, akkor a beültetésnek köszönhetően újra működni fognak az elhalt sejtjei. Az orvosok mindenestre biztatnak minket, azt mondták, hogy Alicenek hetven százaléka van felépülni. Remélem sikerülni fog neki, mert ha nem, az hatalmas nagy kudarcként érné, már nagyon bele élte magát a műtét sikerességébe.






- Ezt nézzétek!- viharzik be a nappaliba Joe egy tucat szennylappal a kezében. – Ezt ma láttam meg az egyik újságosnál, és ezekkel van tele az egész város.


- Miért mi van benne? – kérdezte érdeklődve Kevin, míg én még mindig a holnapi napon törtem a fejem.


- Alice és Nick kapcsolta. – hogy mi?- Úgy látszik most neszelte ki a sajtó, és most minden újságban ti szerepeltek mindenféle hangzatos címekkel.


- Ezt nem hiszem el, hogy volt képük vájkálni az magánéletemben. – hüledeztem ezen a magas színű pofátlanságon.


- Várjatok, ez még nem minden. Állítólag veletek készítettek személyes riportot és ezt írták meg az újságokban.


- Velünk, és még is mikor? Tudjátok mit, én most azonnal elmegyek, és beperelem őket, ha nem írnak újat. Azért mindennek van határra. – ezt a pofátlanságot, nem elég, hogy írnak rólunk mindenféle sületlenséget, de ezt még képesek úgy előadni, mintha azt mi mondtuk volna saját magunkról.


- Egyet értek. Gyere, Joe menjünk segíteni Nicknek. – húzza magával Kevin.


Nem elég nekem most Alice miatt aggódnom, még itt van a nyakamban a fél sajtó. Miután kiderült az Aliccel való kapcsolatom azonnal mindenki megrohant.


Miután nagy nehezen elvergődtünk a szerkesztőség házához azonnal, a főszerkesztőt kerestük a fiukkal.


- Jó napot, az újság főszerkesztőjét keressük. – mentünk egyből a kinti titkárnőhöz.


- Van időpontjuk? – néz ránk kétkedve a gusztustalan szemüvege mögül.


- Nincs, de ha jót akar magának, akkor fogad minket. –dörmögi a hátam mögül BigRob.


- Várjanak szólok neki. –úgy látszik még, jó, hogy magunkkal hoztuk BigRobot, mert különben képesek és eltussolják simán az ügyet.


- A főnököm már várja önöket. – azt meghiszem, de azt nem fogja zsebre vágni, amit tőlem kap. Miután megérkeztünk a megfelelő ajtóhoz én kopogás nélkül rontottam be, elvégre minek legyek udvarias egy olyan emberrel, aki irántam a legkisebb tiszteletet sem mutatta a heti lapjában ?! Bent a szobában pont az fogadott, amit vártam, széles antik íróasztal mögötte egy harmincéves koravén pasas ült, aki azt hiszi övé a fél világ.


- Maga adta ki ezt a förmedvényt? Mert ha igen akkor most azonnal vonja vissza!- dobom az asztalra a szóban forgó cikket.


- Nem tehetem. – nem hiszem el neki áll följebb.


- És ugyan miért nem? – kezdi kihúzni nálam a gyufát.


- Mert, mint maguk is látják, már kiadtuk. Ezt már nem lehet visszacsinálni, az emberek többsége már elolvasta a cikket.


- Na ne mondja, ha most azonnal nem csinálja vissza olyan pert akasztok a nyakába , hogy a gatyája is rá megy. – most már végképp feldühödtem.


- Talán írhatnánk egy exkluzív interjút, ahol maga és a barátnője magyarázza el a dolgokat. – csillan fel a szeme.


- Arról ne is álmodjon- töröm le a szarvait- nem fogok a sikeréhez asszisztálni. Maga csak szépen írja meg címlapon, hogy én és a mennyasszonyom- hangsúlyozom ki a szót- semmilyen interjút nem adtunk maguknak. Ja és a bocsánatkérést se hagyják le az oldalról.


- Ezt nem tehetik. – áll fel székéből.


- Már hogyne tehetném. Ne feledje el, hogy kivel áll szemben, ha kell, a legjobb ügyvédeket szabadítom magára. A szánalmas újságáról nem is beszélve, elég csak egy interjút leadnom egy másik újságban és maguknak annyi. – remélem, ezután felfogja a csöpp kis eszével, hogy velem nem jó ujjat húzni.


- Jó legyen, már a holnapi ujjságban benne lesz. – esik vissza a székébe.


- Címlapon. – nézek le rá úgy, mint egy kis csótányra, amit legszívesebben eltaposnék most helyben.


- Címlapon. – nyögi ki izzadt homlokát törölgetve.


- Látom értjük egymást. – mosolygok rá elégedetten. – De ha még se lenne így, akkor ne engem hibáztasson a következményekért. – még jó, hogy visszavágok ennek a szerencsétlenek, megvárom a holnapi cikket, és utána keresek egy normális kiadót, ami tényleg az igazságot írja le, nem úgy mint ez.


- Viszontlátásra. – köszön el tőlünk miután látta, hogy az ajtó felé tartunk.


- A soha viszontlátásra. – még egyszer be nem teszem ide a lábam az is biztos.










- Nem is ment rosszul. – jegyzi meg nyugodtan Joe, végül is, nem az ő életét írták le elferdített tényekkel. Ráadásul olyan szavakkal, amin minden jóérzésű ember azonnal felhördülne.


- Ja nagyon jól ment. – válaszolók lemondóan.


- Ugyan Nick, nincs itt a világ vége. Eddig is írtak rólunk mindenféle sületlenséget, és ezután is fognak, ezt ne vedd úgy a szívedre. – kösz ezzel most aztán tényleg nagyon megnyugodtam Kevin.


- Kedves, hogy próbáltok nyugtatni, de előre szólók, hogy ez most nem fog menni. Elég csak azokra a cikkekre gondolnom és már is neki mennék valakinek.


- És mit szólnál, ha elmennénk meglátogatni Alicet? – ez talált, Joenak néha tényleg vannak jó ötletei, főleg ha használja az eszét. Bár mostanában kicsit sokat sündörög Alice környékén, valahogy mindig a legmegfelelőbb pillanatban tudott betoppanni.


- Jó ötlet Joe, el is megyek hozzá. – most is mintha csalódott lenne. Csak nem velem akart jönni?


- Azt hiszem elkísérlek, úgy is régen találkoztam vele. – most már határozottan kezdek kételkedni Joe szándékaiban - Meg sok sikert akarok neki kívánni a műtét előtt. – teszi hozzá Kevin lesújtó pillantása után.


- Fiuk mit rejtegettek? – valami nincs rendben velük.


- Semmit. – vágja rá Joe azonnal, de tudom, hogy hazudik, mert szinte könyörögve nézz Kevinre.


- Ki vele. Nekem elmondhatjátok. – ma már semmin nem tudok meglepődni.


- Nick, Joe szerelmes lett …- Ám Kevin nem bírta befejezni a mondatot , mert Joe egyenest behúzott neki.


- Fiuk, most már tényleg mondjátok meg az igazat. – Kevin még mindig nem tud megszólalni annyira ledöbbentette Joe támadása, na meg a vérző orra.


- Nincs semmi. – nyugtatgat álszent módon Joe- Kevin csak össze visszabeszél. Ugye Kevin? – néz rá egy újabb jobb egyenes ígéretével, ha nem azt mondja, amit mindannyian hallani akarunk.


- Tudod mit Joe? Eddig falaztam neked, de most már ne számíts rám. Főleg ezek után ne. Nick – fordul felém.


- Joe legnagyobb titka az, hogy beleszeretet Alicebe.